Tisztelt Elnök Úr!

Bár még nem keresett meg (sem személyesen, sem informális úton), szeretném megkönnyíteni a munkáját: nem, nem vállalom. Semmit nem vállalok, tessék máshol keresgélni. Velem ne fáradjon az Elnök Úr.

Lehet, hogy elsőre furcsa a felvetés, de Ön biztos érti. Újabb jelöltje bukott meg a Parlament színe előtt, keresni kell újat. Hacsak nem akar megint Havasiné bíró asszonyból hülyét csinálni – de csak nem. Vagy ha mégis, hát ő csak bölcsebb annál, hogy politikai pedigréjében maszatoljon boldog-boldogtalan. De ha ilyen magasra jutott karrierjogászról van szó, csak van ennyi bölcsessége.

Vagy a jó ég tudja – ha Ön újra jelöli, ám legyen. Tetszett már ilyesmit csinálni az Elnök Úrnak – mérsékelt sikerrel ugyan, de talán még Ön sem lehet próféta ennen hazájában. De nem is erről akarok elsősorban írni Önnek.

Szóval, hogy a lényegre térjek: nem, köszönöm szépen. Akármilyen pozícióra tetszene megkeresni, a felkínált lehetőséggel nem szeretnék élni. Nem vonz az ötlet, nem szeretnék politikusok közelébe kerülni. Az Önébe sem, ilyen mértékben legalábbis, de ezt tessen annak betudni, hogy Elnök Úr is elkezdett politizálni. Unom ezt az elfoglaltságot, pláne az űzőit, azt kell mondjam. Azokat különösen, akik hangzatos, de megvalósíthatatlan elvek mentén tudják, hogyan is kellene mindezt jobban csinálni. És még annál is jobban lenézik azokat, akik nem értenek egyet velük, mint én őket.

Mert mind a ketten tudjuk, hogy a pillanat előbb-utóbb elkövetkezik majd (feltéve, hogy a Fidesz 2010-ben nem zavarja Elnök Urat a bánáti bazsarózsák töveihez vissza, amire azért lehet némi esély – az ő szájuk ízét sem tetszik mindig eltalálni, bár egy Orbán nevű főbíró nem is lett volna rossz elgondolás).

Hamarosan minden posztra, amire formálisan Elnök Úrnak kell jelöltet megnevezni, elfogynak a szóba jöhető emberek. Már most sincs sok – legalábbis épelméjű (bocs az eddigiektől). Az eddigi jelöltekből csekély kivétellel sikeresen tetszett egy ország előtt többszörösen hülyét csinálni. Jelöllek, majd biztosan jól megszavaznak, mert én azt gondolom. Aztán persze nem – tetszik tudni, a pártok döntenek (elvileg tetszik tudni, ott tetszett lenni az Elnök Úrnak, amikor a köztársasági elnök mozgáskörét tetszettek leszabályozni, még az Alkotmánybíróság élén). Az elnök jelöl – szerencsés esetben olyat, akit mindenki elfogadhatónak tart, különben jön a zsinórban kivitelezett pofáraesés. Mint most: tetszik biztosan érteni, mire gondolok – tegnap már Elnök Úrnak is ki tetszett akadni, hogy Havasinét nem választották meg a magyar szocialista munkáspártiak, pedig úgy tetszett Elnök Úrnak tervezni. Elnök Úrnak pedig világos elképzelései vannak a demokratikus megválasztással kapcsolatban, mint tudjuk.

Legjobb esetben pedig be tetszik szólni a korábbi jelölteknek: amikor valaki csak átcsusszan (erélyes fellépést lehet várni valakitől, akit mindenki egyformán veszélytelennek tart, bravó, remek taktika), közölni tetszik, hogy a megfelelő ember került a megfelelő helyre. Azaz, ha jól értjük, a korábbi jelöltek nem voltak alkalmasak (köszi a nevükben is, sem alkalmatlan és meg nem szavazott jelöltnek, sem ártalmatlan, ergo alkalmas mázlistának lenni nem különösebben jó poén – a többiekkel szemben sem).

Ilyen körülmények között viszont hamarosan bővíteni kell az aspiránsok körét. Bárkivel, aki képes egy értelmes mondatot elmondani magyarul. Nemsokára elfogynak a még be nem lengetett pártfüggetlen szakemberek, majd a félig pártfüggők is (nem mintha a pártfüggésen ma már fennakadnánk, a magyar értelmiségi pártfügg, ezt tudjuk: ez egy ilyen állatfaj, ezt is mi tenyésztettük ki, szavunk sem lehet). És persze a pártközeliek is elfogynak majd – nekik viszont deklaráltan nincs esélyük kétharmados posztokra, hacsak nem nyeri agyon magát valamelyik párt (de ennél a pitiáner, játszótéri homokozókat alulmúló izénél, ami ma a magyar politika, csak az lenne sokkal rosszabb, ha valaki megszerezné a teljhatalmat, úgyhogy ezt annyira azért ne akarjuk). Jönnek tehát a kisemberek – a Zemberek, akiket mostanában annyira védene az egyik párt a gazdasági válság elleni védekezéstől. Csak idő kérdése, hogy Elnök Úr engem is megtaláljon – pár tucat hasonlóan ciki csörte az Országgyűlés tagjaival, és eljutnak hozzám is. Nem holnap, nem is holnapután – de egyszer sorra kerülök. Ne tegyünk úgy, mintha ennél jobb lenne a helyzet.

És az S betű után idővel az én nevemhez tetszene majd jutni – tessék nyugodtan továbbmenni, nem kérek ebből a macerából. Az elnök úr ne akarjon belőlem hülyét csinálni – én sem ambicionálom magammal kapcsolatban az aktust.

Tessék inkább valami működőképes megoldást kidolgozni.

További tevékenykedéséhez jó egészséget és több szerencsét kívánok.

Tisztelettel: