Josijuki Sigetoh és munkatársai azt vizsgálták, hogy szimpatikus idegrendszeri hatások miképpen befolyásolják évekkel később az emberi szervezet működését. A szimpatikus idegrendszeri túlsúly gyors hatását mindenki tapasztalatból ismeri: akár menekülünk, akár támadunk, fölgyorsul a szívműködés, megemelkedik a vérnyomás, szervezetünk fölkészül a maximális fizikai teljesítményre.

A japán kutatók 1979-ben megvizsgáltak 620 embert, akik már elmúltak húszévesek, panaszuk, betegségük nem volt. Két évtizeddel később meglepve tapasztalták, hogy azok az önkéntesek, akiknek a szíve teljes nyugalomban, az EKG-felvétel tanúsága szerint percenként nyolcvannál gyorsabban vert 1979-ben, a többieknél sokkal gyakrabban lettek cukorbetegek és kövérek. A két évtized alatt más leletek is módosultak: a vérnyomás átlagosan kissé emelkedett, a vérzsírok szintje ugyancsak, de ezek nem haladták meg a normális felső értékét.

Mercedes Carnethon amerikai szakértő, aki hasonló eredményekre jutott, kiemelte, hogy a "támadni vagy menekülni" feladathoz a szervezetnek gyors energiaforrásra van szüksége vércukor formájában. A vércukor tehát a szimpatikus idegrendszer túlműködése idején magasra emelkedik, mint cukorbetegség esetén. A gyors szívműködés előre jelezheti a szimpatikus túlsúlyt és a későbbi cukorbetegséget.