Személyi szabadságot korlátoznak a sztrájkolók
Sztrájkolnak Ferihegyen, ez már nem újdonság, mindenki tudja. Sztrájkol a MÁV, talán ez sem újdonság, sőt már meg is szokhattuk volna. Úgy gondolom, hogy vannak fontosabb kérdések is, mint alapvetően a sztrájk, ilyen például az elégséges szolgáltatás, de
2008. december 22. hétfő 12:59 - Oláh Csaba
Nem szeretnék utazni, egyenlőre. Szeretnék majd később, de nézzük is meg, hogy egy mai magyar átlagember, hogyan is képes eljutni valahová, akkor ha nem áll rendelkezésre autó, és még volán járatok sem járnak arra.
Ha mégis utazni akarnék
Szabadságjog
A szabad társadalom, jogállam természetes állapota a szabadság, tehát mindent szabad, ami nem tilos, tehát mindent szabadon meg lehet tenni, a tilalmakat jogszabályok tartalmazzák. A személyes szabadság az ember önállóságához, jogképességéhez kapcsolódó garancia, mely szabadság nem a jogból, hanem a természetből ered. Aki kétségbe vonja más szabadságát valamely dologban, annak kell bizonyítania a jogszabályi tiltás meglétét.
Tételezzük fel, hogy Gyurcsány el akar menni vidékre kikapcsolódni, akkor beül, a nem tudom hány milliós luxuskocsijába, és pár óra múlva ott van. Én elindulok. Odaérek egy pályaudvarra, és nagy piros betűkkel egy fehér lepedőre írva annyit látok, hogy sztrájk. Ez eddig jó, hátha van valami elégséges szolgáltatás. Nincs. Akkor hogy is van ez a személyi szabadság kérdése?
A személyi szabadság joga vonatkozik a tartózkodási hely szabad megválasztására is, melyet nem vagyok képes érvényesíteni néhány olyan ember miatt, akik nincsenek sem figyelemmel, sem kellő tisztelettel irántam, és aziránt, hogy egy szolgáltatást szeretnék igénybe venni, illetve a szolgáltatás mögött álló jogaimat érvényesíteni. Ez valahogy a sztrájkoló emberekben nem okoz különösebb csalódást, és lelkiismeret-furdalást sem. Nem ez a célom, hagy csinálják, csak az élni és élni hagyni elv mellett kellene mindezt, hogy ne csak azok járjanak jól, akik sztrájkolnak.
Miért teszik?Egész egyszerűen egy olyan eladásból szeretnének a dolgozók jutalékot kapni, amihez sem elvileg sem gyakorlatilag nincs joguk. Egy állami tulajdon eladásából, jelen esetbe a MÁV-CARGO teherszállítási üzletágának eladásából, nem jár az ott dolgozó több száz embernek jutalék. Ennyi erővel nekem is, önöknek is, és mindenkinek, aki magyar állampolgárként működik, járna. Nem jár, mert az államé. Épp ezért nem járhat a vasúti dolgozóknak sem. Ha végiggondoljuk azonban, hogy ki is erőlteti ennyire a megmozdulást nyugodtan leszűrhetjük, hogy
Gaskó István nagyot szeretne szakítani, figyelmen kívül hagyva meglehetősen sok ember napi tevékenységéhez szükséges jogokat, és azt, hogy tulajdonképpen nagyobb bűnt követ el, mint bárki más a világon, mert úgy tart fogva több millió embert, hogy nem tehetné meg.Kérdezem én, hol vannak ilyenkor a törvényt, és jogokat jól ismerő minisztereink, miniszerelnökünk, közlekedési miniszterünk, és egyáltalán a Parlamentben, elvileg, ülő háromszáz akárhány ember, aki jó pénzt kap azért, mert nem köteles még az üléseken részt venni sem? Miért nem képes senki semmit tenni azért, hogy az autóval nem rendelkező embereknek is jó legyen?
Egyszerűen azért, mert észre sem veszik. Ülnek a megdönthetetlennek hitt hatalom székeiben, és nem hajlandóak gondolkodni sem. Nem képesek felfogni, hogy hány millióan vagyunk bezárva egy olyan helyre, ahonnan bármikor mehetnénk bárhová, csak nincs mivel.
Vélemény?Úgy vélem, hogy a MÁV dolgozói szélmalomharcot vívnak, egy olyan kicsi lovon vágtatva, se előre, se hátra, amik a malom falának második sor téglájáig nem érnek fel, és kétséges kimenetelű a harc. Leginkább bukás jellemezheti a hősöknek még nagyon erős jóindulattal sem nevezhető, de annál nagyobb lendülettel harcoló pénzt ok nélkül követelő, a Magyar Államvasutak utasainak életét megkeserítő „dolgozók”.
Azért idézőjeles a dolgozó szó, mert nem dolgoznak. A munkabeszüntetett emberek ugyanis semmit nem csinálnak. Persze, hogy jó nekik. Mindenki szeretne egy olyan munkahelyet, ahol nem kell dolgozni, és úgyis kap fizetést, vagy legalábbis megélhetéséhez szükséges anyagi támogatást.
Mindemellett hangsúlyozottan vélemény, hogy normális helyen az ilyen embereket "lelövik", de legalábbis megbüntetik, vagy minimum munkaköréből eltávolítják, és keresnek helyére olyan embert, aki tisztában van a képességeivel, korlátaival, kötelességeivel, jogaival, és hajlandó dolgozni figyelembe véve azon utasmennyiséget, amelyikért felel. Nem pedig olyan pénzekért vergődni,amely nem illeti meg tudatában azzal, hogy kétszer annyi a havi jövedelme, mint az átlagnak
Ha ez nem megy, illetve nem megy az, hogy bármilyen módon rendeződjön a sztrájkhelyzet azért az elvárható lenne, szerintem, hogy valamilyen formában, áttekinthetően tájékoztatva az utazóközönséget, létezzen elégséges szolgáltatásnak nevezett valami, és az ne csak egy szakaszon működjön, hanem menjen végig az adott vonalon. Így talán támogatás is megilletné a sztrájkolókat.