Mithrász, Szaturnusz, Jézus

Karácsony a keresztény kultúrában Jézus születésének ünnepe, a kultúrkörhöz tartozó nem keresztény emberek számára is különleges időszak, jobb esetben a szeretet okán. Rosszabb esetben az ajándékok, még rosszabban pedig a két munkaszüneti nap dobja fel december utolsó napjait. Ahogy a Kis herceg Rókája is mondta: szertartásokra szükség van. Tartalommal meg úgyis mi töltjük meg.



Mindenesetre nem új keletű dolog az ünneplés: már az ókorban eltért a hétköznapoktól a december vége. A római Szaturnusz ünnepek gyökeréig nem néznénk vissza időben, inkább a saját gyermekeit felzabáló isten kultuszát, a Szaturnáliát nézzük meg közelebbről. Az nyilvánvaló, hogy a sötétség félelmet kelt az emberek nagy részében, és az embereknek ilyenkor mulatságra van szükségük. Így akkoriban az őszi vetés után vigadt a nép, evéssel-ivással, tánccal és zenével. Ehhez társultak olyan vicces apróságok, mint a társadalmi rangok felfüggesztése, így úrizálhattak a rabszolgák is. A jókedv, móka és kacagás mellett divatos volt az ajándékozás is.

És akkor jön az igazán érdekes mitológiai történet: december 25-én egy istenség született egy szűztől, aki egy vallás megváltója lesz az évek során. Ha valakinek ennyiből még ne lenne világos: Mithrászról van szó, a perzsa vallásban a felkelő nap, a világosság istene. Kultusza a római birodalomban is egyre nagyobb teret kapott. Talán annyira nem meglepő, hogy a keresztény megváltó, Jézus születésének ünneplésére is a leghosszabb éjszaka környéke adta magát, mint időpont.

Egy gyökérből táplálkozó eszme, különböző hagyományok

A karácsonyi hagyományokat tekintve hatalmas eltéréseket találunk a modern korban, még Európa határain belül is.

Az írek például gondolnak az ajándékot hozó Mikulásra is, így rétes és sör várja az asztalon a várva várt vendéget. A svédeknél segédje van az „ajándékmesternek”, Jul(tomten), a  manó működik közre az örömokozásban. Az angolok hozták az egyre terjedő fagyöngy őrületet a téli ünnephez.



Az ukrán gyermekeket is duó ajándékozza: Hópehely lány képviseli a hölgyeket, és Jégapó az urakat. Lett gyereknek nem túl rossz lenni ilyenkor: nekik 12 napon keresztül hozza az ajándékokat a Mikulás. Az olasz gyermekek pedig nem hisznek Könyves Kálmánnak. Számukra boszorkányok márpedig léteznek. Legalábbis egy, Buffana névre hallgató seprűs hölgy biztosan. Ő hozza a finomságokat a jó gyerekeknek, a rosszak pedig szenet kapnak.

Izlandon a resteknek lehet félnivalójuk, ugyanis a legendák szerint a Yule macska megeszi a lusta embereket.

A hűvösből egy pár szóra át is menekülnénk melegebb éghajlatokra. A Föld déli féltekéjén nyáron van karácsony, így az ausztrál Mikulás nem is rénszarvasokkal, hanem kengurukkal dolgozik. Új-Zélandon is másként zajlik az ünnep, szezonális okokból. Piknikeznek a szabadban, lemennek a tengerpartra, hideg sonkát esznek, és még hidegebb sört isznak.

A sor még korántsem teljes, azonban a lényeg nem is az apró részletekben rejtőzik. Mindegy, hogy Jégapó érkezik, vagy a Yule macska, esetleg egy bűnbánó boszorkány. Az is elég, ha képesek vagyunk pár napig örülni a szeretteinknek, odafigyelni rájuk, és talán az átlagosnál türelmesebbnek is lenni. És közben reménykedni, hogy ők is ugyanígy tesznek. Akkor talán az se számít, hogy mennyire rossz a tévében a karácsonyi műsor.