Hogyan összegezné a 2008-as évet a Munkáspárt szemszögéből?

2008 a nemzetközi gazdasági-pénzügyi válság éve volt. A Munkáspárt azt tanulta meg ebből, hogy nem egyszerűen a munkahelyek kerültek veszélybe, nem egyszerűen az árak növekednek, hanem a rendszernek alapvető betegségei vannak. Az emberek választ várnak tőlünk, s mi azt a választ adjuk, hogy a Munkáspárt be fog jutni a parlamentbe, a megoldás a dolgozó emberek jogainak bővítésére.

Ebben az esztendőben is jól fogadták a Munkáspártot a piacokon, az utcákon, városokban, kocsmákban, mindenütt. Látják rajtunk, hogy két évtizede ne forgattunk köpönyeget – ugyanazt mondjuk. Látják, hogy nem loptunk és nem csaltunk.

A munkások jogainak bővítése mit jelent egészen pontosan?

Több beleszólást kell adni a munkásnak a munkahelyi viszonyokba, jelenleg ugyanis semmi joga nincs a munkavállalónak. Biztosítani kell a kollektív szerződéseket. A repülőtéri példa is mutatja, hogy ma egyenesen küzdeni kell azért, hogy egyáltalán legyen a kollektív szerződés a munkaadók és a munkavállalók. Az sem ártana, ha munkásember is ülne a parlamentben.

A Munkáspárt ismert a globalizációkritikájáról. Milyen megoldás van az Önök tarsolyában arra, hogy a negatív hatásoktól megvédjék az országot?

A globalizáció ma nem azt jelenti, hogy nemzetközivé válnak a folyamatok, hanem azt, hogy a multinacionális vállalatok, s döntően az amerikai vállalatok megszerezték a világot. Ennek a negatívumait látjuk: a magyar gazdaság túlnyomó többsége külföldi tulajdonban van. Hogyan lehet védekezni? Össze kell fogni és a nemzeti erőket kell támogatni, segíteni. Olyan gazdaságpolitikára van szükség, amely a magyar oktatást, a magyar kultúrát, a magyar munkahelyteremtést segíti. Másfelől pedig szükség lenne egy olyan kormányra, amelyikben van elég bátorság, hogy nemet mondjon a multiknak. Nem kell újabb bevásárló központokat engedélyezni, amelyiknek lejár a szerződése, azt haza kell küldeni, s el kell érni, hogy a válságos időszakban ne bocsássanak el dolgozókat.

A nemzeti erők összefogásának kívánalma egy kicsit jobboldaliasan hangzik.

Nemzet egy van, s Magyarország is egy van. Össze kell minden létező erőnek fogni. Különbségeket nem teszek, de nyilván nem az antidemokratikus, szélsőséges erőkre gondolok, hanem azokra, akik bizonyos alapértékek mentén gondolkodnak. Azokra gondolok, akik elfogadják, hogy egy jobb országra, több lehetőségre, a magyarság megvédésére van szükség – amiben benne vannak a magyar munkavállalók, dolgozók is. Azt gondolom, hogy közös gondolkodásra, közös cselekvésre van szükség.

Nem félnek attól, hogy egyesek a Fidesz téglájának fogják tartani a Munkáspártot is? Sokszor nyilatkozott már Ön is a baloldali kormány ellenében, illetve volt mostanában egy közös tüntetésük a Fidesszel Tatabányán.

Pár évvel ezelőtt ez valóban komoly veszélyt jelentett számunkra, s persze ma is vannak emberek, akik kicsit értetlenül nézik, hogy hogyan lehetséges az, hogy két különböző típusú szervezet együtt tud működni. Nem csak a Fidesz polgármestereivel tüntettünk Tatabányán, hanem például a Liga Szakszervezettel is együttműködtünk a márciusi népszavazáson. Azt látom, hogy a politikai élet baloldalán rengeteg ember van, akik csalódtak a mostani kormányban, a mostani MSZP-ben, csalódtak a mostani miniszterelnökben. Sokan vannak, akik azt mondják, hogy az nem baloldali, ami ma van. Sokan mondják azt, hogy “én nem fogok átmenni a jobboldalra, nem fogok Orbán Viktorra szavazni, nekem a Munkáspárt lesz a jó választás”. Ezek az emberek tudják és érzik, hogy nem átlagos békeidőket élünk, amikor ráérünk ideológiai vitákat folytatni – nagyon szorul a hurok.