Természetes reakció az, hogy ha egy kérdés egy társadalom létét veszélyezteti, akkor arról nem lehet beszélni, azaz nem lehet propagálni.

A gondolatok túlzott cenzúrája egyrészt hazugságokat, másrészt agressziót szül. Teszi ezt azoknál, akikben el vannak fojtva a gondolatok, s teheti ezt azoknál, akik tűzzel-vassal próbálják kiirtani a hivatalos verziótól eltérő gondolkodásmódot. Előbb okaként az általános frusztrációt nevezhetjük meg, utóbbira példaként csak nézzük végig a magyar történelem népirtó, gázosító, körömletépő, embereket eltüntető rezsimjeit 1944-től 1989-ig. Vagy olvassunk Orwellt, például az 1984-et.

Inkvizíció

Nem titok, de mégis tabu: Magyarországon egyre szélesedik azok köre, amelyeket indexen tartanak a hivatalos véleményformálók. Felesleges belemenni a bővebb elemzésekbe az árpád sávos zászlótól kezdve Trianonon keresztül a holokauszttal, s most legújabban a cigánybűnözéssel kapcsolatban felmerülő kérdésekig (hogy csak a nagyobb érzelmi viharokat kavaró kérdéseket említsük), a lényeg ezúttal a mechanizmus.

Nagy baj az, ha bizonyos dolgokon nem lehet elgondolkodni, ez ugyanis az orwelli gondolatrendőrség előszobája. A politikai pártok szerepe a tabuk kérdéskörében is történelmi. Nem lehet történészt három év börtönre ítélni renitens könyv kiadása miatt. Ez már inkvizíció. A kollektív bűnösség (az árpádsávosok „nácik”, a zsidók „nemzetárulók”) második világháborús érvrendszer, most pedig még egy darabig 2008-at írunk, utána már 2009-et, azaz 6 évtizede letűnt korokat idézünk meg, ha általánosítunk és nem gondolkodunk differenciáltan.

Tabudöntés

A tabukat pedig le kell dönteni. Azzal, hogy józanul számot vetünk a magyarság trianoni tragédiájával, vagy éppen a holokauszttal, még nem fognak pogromok kitörni. Csupán lehetőséget adnánk arra, hogy kieresszék a fáradt gőzt azok a társadalmi csoportok, amelyek kilenc évtized feszültséget hordozzák magunkban, apáról fiúra örökölve. Meg tudjuk magyarázni annak a zsidónak, hogy nem kell félni a Magyar Gárdától, akit a Gárda az olyan alakulatokra emlékeztet, amelyek hajdanán elvitték a nagyszüleit? Meg tudjuk magyarázni az antiszemitizmus feleslegességét annak a gazdának, akinek a nagyszüleit, szüleit a Rákosi-Gerő-Péter Gábor-Farkas Mihály fémjelezte korszakban lőtték az emésztőgödörbe? A választ most nem lehet megadni, de két dolog biztos: egyik, hogy törekedni kell rá, másik, hogy évtizedekről beszélünk, amíg a társadalom megszabadulhat a feszültségeinek nagy részétől. Nincs helye a várakozásnak, félő, hogy nincs sok idő a robbanásig.

Nemzeti szabadelvűség

A tabudöntésnek pedig egy gátja van ma Magyarországon: a nemzeti érzelmű liberalizmus teljes hiánya. A nemzet előrehaladását célul kitűzve tisztáznunk kell vitás kérdéseket, nem elvitatva egy-egy gondolat igazságát, de nem is hazugozva azt, akiről objektíven kiderül, hogy rosszat gondol. A nemzeti gondolat és a szabadelvűség kiválóan megfér egymás mellett, nem egymást kizáró tényezők.

Újra kell értelmezni fogalmakat, ami sok idő. Az újraértelmezésnek azonban teljesnek kell lennie, és konszenzuson kell alapulnia, viszont egy-egy fogalmi definíciót adott esetben újra kell tudni fogalmazni, amire pedig a társadalomnak késznek kell lennie. Mindennek a kultúra, a zsidó-keresztény hagyományok legmesszemenőbbekig történő tiszteletben tartásával kell történnie.

Ennek be nem tartására elrettentő példa, hogy 150 oldalra vágva adjuk ki az Egri csillagokat. Ez nem más, mint merénylet a magyar kultúra ellen (a társadalom és a politikai elit állapotáról sokat elárul, hogy ez mindenfajta következmény nélkül megtörténhetett).

Liberalizmus jelenleg nincs Magyarországon, de már nagyon kellene.