Melyek az Ön által legfontosabbnak ítélt fordulópontokra az erdélyi magyarság életében 2008-ban?

– A 2008-as év legfontosabb erdélyi magyar politikai eseményének – hosszútávú kihatásaiban – a Magyar Polgári Párt bejegyzését tartom, a közvetlen eredmények nézőpontjából pedig azt, hogy az önkormányzati választásokon először vált lehetővé, a Székelyföldön legalábbis, hogy két magyar politikai alternatíva világosan megmérettessen. Ez elég világosan jelzi, hogy az erdélyi magyar társadalom összetettsége, belső fejlődésének eltérő irányai és ritmusai felszámolták azt – a rendszerváltás pillanatában még érvényes – csendes konszenzust, amellyel az egységes képviselet egyetlen politikai szervezetre, az RMDSZ-re bizatott. Ugyanakkor az is világossá vált, és ez éppen a Magyar Polgári Párt sikeres bejegyzését követő sikertelen építkezéséből látszik, hogy inkább csak az alternatíva iránti választói igény létezik  – alternatív elit karakteres politikai csoportként nem létezik.

– Melyek a román politika legfeszítőbb problémái, amelyekre sürgősen választ kell találni 2009-ben?

– Két fontos kérdést tudnék kiemelni. Az egyik az alkotmánymódosítás kérdése, amelynek során a politikai rendszer működésének két akut problémájára kellene választ adni. Egyrészt fel kell oldani a végrehajtó hatalomnak azt az instabilitását, amelynek a látványos oldalát a miniszterelnök és az államfő vitáiban és vetélkedéseiben láttunk. Másrészt meg kell teremteni a közigazgatás decentralizációjának a szilárd intézményes alapját. Ez inkább csak deklaratív módon létezik a jelenlegi alkotmányban, az intézményekről és az alkotmányos biztosítékokról kellene most már többet és precízebbet fogalmazzon az alaptörvény. Itt lehetne említeni a regionalizmus és az autonómia alkotmányos fogódzóinak a kérdését is. A másik kérdés a pártokhoz kapcsolódik. Hasznos lenne, ha az európai közpolitikák nyomására a román pártok ideológiai értelemben is pontosabban megfogalmaznák, világosabb programokban is megjelenítenék identitásukat. Romániában is véget ért a politikai mimikri kora, előbb-utóbb az elszámoltathatóbb politikai programok ideje következik.

– Milyenek Románia gazdasági kilátásai 2009-re?

– Nem vagyok gazdasági szakember, ezért ezt a kérdést is a politikai cselekvők és döntéshozók oldaláról közelítem meg. Úgy vélem, sok minden múlik azon, hogy az ország vezetői, az új kormány, hogyan méri fel az alternatíváit. Ha abból indul ki, hogy Romániának a kimagasló fejlődési rátából következően a térség többi országához képest elegendő belső tartaléka van ahhoz, hogy túlélje ezt a válsághullámot, azaz nem kényszerül radikális váltásra a belső ellátórendszereket illetően, akkor a túlélés, a passzív alkalmazkodás politikájának van nagyobb esélye. Ha viszont az új kormány a hosszabb távú programjait a válság tudatosítására alapozva dolgozza ki, akkor bátrabb lépések is következhetnek. De ennek egyelőre semmi jele, most a kormányváltás pillanatában úgy tűnik, még azt sem tudatosították, hogy a költségvetési hiány a tervezettnek másfélszerese lesz, azaz a júliusban prognosztizált 2,3% helyett a 4%-hoz közelít.