Márpedig jövőkép nélkül élni olyan értelmetlen, mint célvonal hiányában futóversenyt rendezni. A rendszerváltás utáni kormányok teljesítménye ebből a szempontból vegyes. Az Antall-kormány kevésbé hatékony működése után Horn Gyula miniszterelnökségének érdeme, hogy konszolidálta az ország gazdaságát, és elindította egy fejlődőképes pályán. Ugyan a Bokros-csomag megítélése mind a mai napig vegyes, közgazdászok között is vitatéma, attól még nem tekinthetünk el a hatásaitól. Lehet, hogy lehetett volna másképp is csinálni, kevésbé fájdalmasan, azonban ami bizonyos: az Orbán-kormány nagyobb részben élt a lehetőséggel, és Magyarországot egy dinamikusan fejlődő pályán tartotta egy ideig, benne nem csak a Matolcsy-féle gazdaságpolitikával (amelyet egyébként Gyurcsány Ferenc is támogatandónak tart, amint azt a miniszterelnök a Corvinus Egyetemen tartott egyik előadásán elmondta).



Ez alatt a 4 év alatt az ország nemzeti öntudatra kezdett ébredezni, ami segített bennünket abban, hogy energiáinkat egy irányba kanalizáljuk. A nemzeti öntudat egy olyan erő, amely minden gazdaság alapja, és a gazdaság működtetésének legerősebb motorja.

Öntudat, jövőkép

Nemzeti öntudatuk azoknak az országoknak van, akiknek jövőképük is van. Jövőkép nélkül, közép és hosszútávú nagy és reális célok nélkül az élet csak vegetál, napról napra élni hosszú távon nem lehet. A rossz anyagi, mentális és egészségügyi körülmények csökkentik a munkavállalók hatékonyságát, csökkentik a gyermekvállalást,  A jövőkép tartalmazza azokat a merész, de megvalósítható célokat, amelyeket egy nemzet elé a politikusai kitűznek, és amelyekért a nemzet összefogva lelkesedni és küzdeni tud - magától értetődően ebbe beleértve a jobb- és baloldalt egyaránt.

A polgárosodó család, gyerek, autó ideája valami hasonló lett volna, amit persze lehet vitatni, de nem úgy, hogy nincs helyette alternatíva. A baloldal abba a csapdába esett bele, amibe a kelet-Közép-európai államok pártjai közül egy sem: a politikai ellentéteket a nemzeti érdekek fölé helyezte. Ennek kicsúcsosodása volt 2004. december 5-én a határon túli magyarok kettős állampolgárságának  elutasítása, ami a nemzeti öntudatra a legnagyobb csapást mérte a rendszerváltás óta.

Percemberek

A percemberek pillanatnyi érdekei szerint való tevékenység, az ország rángatása a változó erősségű érdekcsoportok és személyek igényei szerint jól nem fog elsülni, sem akkor, ha azt a jobb-, sem akkor, ha a baloldal teszi. A nemzeti széthúzásra nem az ellenfélnek (ellenségnek) tekintett párt fog rámenni, hanem a magyarság határon innen és túl. Megbillent az éppen feltámadni készülő nemzeti öntudat, s vele együtt elhagyott bennünket a jövőben való hit, hiszen eltűnt a jövőkép is. Elbizonytalanodtunk, nem tudjuk merre van az előre, mert olyan időket élünk amikor lehetetlen tervezni. Hogyan is lehetne, amikor nincs az országnak jövőképe. Mire is lehetnénk büszkék ilyen körülmények között? Milyen terveket is lehetne szövögetnünk, amikor fogalmunk sincs mi lesz holnap az új irányvonal?