Napjainkat (ha akarjuk, ha nem – inkább nem, de ez mit sem számít) meghatározza a politika. Ha mással nem, hát az adótörvényekkel – de ennél sajnos idén is többre számítunk. Különösen, mert idén is lesznek már választások: az EP-képviselőket választjuk ki a következő öt évre. Ne kérdezze senki, miért jó ez nekünk – kifejezett előnye a rendszernek, hogy néhány politikus elég messze kerül Magyarországtól (így például Schmitt Pál korábban a Fidesz alelnöki posztjáról mondott le, hogy Pelczné Gáll Ildikó biztos befutó... helyesbítünk, hogy csak az EP-munkára koncentráljon).

Ezt megelőzően csak a kampányokon kell túlesni – de egy kis bemelegítésnek ez is elmegy a 2010-es hajcihő(k) előtt. Ennek megfelelően a választások és az ezekkel is összefüggő pártpolitikai csatározások meghatározzák a mi érdeklődési körünket is. Úgyhogy fogadják szeretettel, milyen eseményeket prognosztizálunk az évre.

A belpolitikai élet legfontosabb eseményének ténylegesen az EP-választások ígérkeznek: egyrészt elég egyértelmű visszajelzést kaphatunk arról, hogyan is állnak a kisebb parlamenti pártok (nem mind persze, a KDNP önálló listájáról még nem kaptunk hírt), illetve a parlamenten kívüli erőknek milyen esélyeik lehetnek – különösképp a magafajta büntetőjogászok legismertebbikét, Morvai Krisztinát indító Jobbiknak.

Az összesített jóslatok alapján sok jóval nem érdemes számolni az összement rendszerváltó pártoknak: a legtöbb várakozás szerint az SZDSZ és az MDF is eltűnhet a süllyesztőben: nyilván egyik pártnak sem használtak és használnak a kurrens hercehurcák. Megerősödhet viszont a Jobbik (de minimum érdekes, mi történik a széljobb legnagyobb szervezett erejével). Ha addig a Jobbik-Gárda-Gárda-Tomcat viták szét nem zilálják a szervezetet – erről nem tudunk egyelőre semmit sem, mindenesetre az újonnan fellángolt viták sajátosan árnyalják az eddig sem egyszerű képet.

A legsommásabb értékelés szerint az EP-választások komoly lavinát indíthatnak meg a belpolitikai életben is: a baloldal várható nagy zakójával Gyurcsány Ferenc párton belüli pozíciója is gyengülhet, olyannyira, hogy az MSZP meneszti is a miniszterelnököt. Ez a körülmény (súlyosbítva a gazdasági válság keltette mérsékelten derűs hangulattal) elhozza a Fidesz által oly régen forszírozott előrehozott választásokat is, őszinte sajnálatukra azonban (már ha és amennyiben a jóslat igaznak bizonyul) nem a várt-remélt kétharmaddal. A Jobbik ellenben szerepelhet olyan jól, hogy a kipottyanó rendszerváltók helyére kerül – már ha, lásd feljebb.

Más megközelítések szerint az év politikai híre az lehet, hogy Gyurcsány Ferenc váltólázat kap – esetleg az MSZP, és vezetőt vált (tetszik érteni...).

A másik véglet ennek ellenkezőjét vetíti előre: ezen (már akinek) szomorú esetben Gyurcsány Ferenc nem mond le (elnézve kitartását ezt a lehetőséget sem zárnánk ki), amit Orbán Viktor hetedik éve feszülten tartott idegei nem viselnének már el, így idegösszeroppanással elmegyógyintézetbe kerül. Ennek következtében az ellenzék összeomlik és megszűnik létezni, az MSZP pedig újra egypártrendszert épít ki – az EU néma asszisztálása mellett. Ha nem jön össze, majd megírjuk mi scifinek vagy fantasynek – ha lesznek benne mitikus lények, akkor utóbbi műfaj. Ha nem, simán tragikomédia. Lehet választani.

Ezen fantáziadús forgatókönyvek után csak egészen óvatosan merünk előjönni az egyéb, szintén fantáziadús, de korántsem ennyire nagyvonalú szcenáriókkal.


Ezek között is feltűnik az SZDSZ és az MDF sanyarú sorsa, de az optimista fantasy vonalon is felsejlik egy jópofa kép: e szerint Sólyom László képes lesz ellátni államfői feladatait, és végre talál olyan jelöltet a Legfelsőbb Bíróság élére, akit kellőképp akceptálnak a parlamenti pártok képviselői is – így végül csak kerül valaki a bizonyos elnöki székbe.

És kedvenc megközelítésünk, ami mindazon a pitiáner huzavonán túlmutat, amit belpolitikának hívunk: 2009 végre az Unió éve lesz. Az európai összefogásé, ha lehet ilyen hangzatos közhelyeket mondani.

Ha valamit kihagytunk volna, nyugodtan jelezzék a kedves olvasók!