Hogyan értékeli az elmúlt évet?

Milyen szempontból? Politikáról ugyanis nem szeretnék beszélni, elég megélnünk a helyzetet. Mi is, mint mindenki, csak sodródunk az eseményekkel, de rendesen és lelkiismeretesen eljárunk szavazni, ha kell. Száz százalékosan magyar emberek vagyunk és maradunk is, azaz minden fellépésünkön a nagyvilágban hangsúlyozzuk magyarságunkat, és próbáljuk az ország jó hírét vinni. De 2008-ban történt velünk sok jó dolog is, és persze rosszak is: mi is érezzük a bőrünkön a válság hatásait, több partnerünk is jelezte, hogy le kell mondania a fellépéseinket. De a hetedik világrekordunkat sikeresen végrehajtottuk, életben maradtunk – ami esetünkben nem utolsó szempont, és reméljük, hogy 2009 is hoz majd hasonló meglepetéseket. Már készülünk a következő világrekordunkra is, emellett a riói karnevál sztárvendégei is leszünk. De tervezzük itthon egy mozgásművészeti akadémia beindítását is, ahol valamit átadhatunk a tudásunkból – sok mindent várunk tehát 2009-től. Ennek megfelelően telt az év vége is, egy hollandiai vendégszerepléssel: a szentestét még itthon töltöttük, aztán utaztunk ki szerepelni. De a mi szakmánk ilyen: akkor van a legtöbb munkánk, amikor mások pihennek.



Lehet-e azt sejteni, hogy a szórakoztatóipart milyen hosszan érinti a válság?

Itt sajnos a válság már évek óta tart. Nagyon bízunk abban, hogy most már azért csökkenni fog. Magyarországon például már régebben eltűntek azok a helyek, amik állandó helyszínt biztosítottak volna az ilyesfajta produkcióknak. Nincs egy varieté vagy lokál sem, mint mondjuk a Moulin Rouge Párizsban. A cirkusz pedig, mielőtt kérdezné, nem pont az a terület, amire gondolok – az állapota sem az igazi. Épp ezért nagyon remélem, hogy erre idén valaki felfigyel, és lát fantáziát valamilyen szórakoztatóközpont felépítésében – mint teszem azt a Disneyland. De ez már nem a mi 2009-es tervünk...