Olmert parancsol

Eddig jobbára azt olvashattuk a tudósításokban, hogy az USA „diplomáciai okokból” nem szavazta meg azt a határozatot, amely szövegezésében egyébként részt vett. Ma már tudjuk, hogy a diplomáciai okok mögött mi húzódik. Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter pályafutásának legnagyobb égését tehát Olmertnek „köszönheti”, ami részben személyes probléma, részben az USA ügye: a hidegháborúban kialakult kép, amely szerint az Egyesült Államok a véderő a gonosz szovjethatalom ellen már réges-régen a múlté. Igazából nincs jelentősége annak, hogy az USA számára presztízsromboló esetek sora egy elemmel hosszabb vagy rövidebb.

Az érdekesebb történet itt Izrael. A The Independent szerint Bush éppen beszédet tartott, amikor Olmert felhívta. Beszédét megszakítva válaszolt a telefonra, amikor az izraeli politikus gyakorlatilag utasította Busht arra, hogy az USA nem támogathatja a határozatot. Amikor az amerikai elnök közölte, hogy ő nem ismeri a szöveget, Olmert – a The Independent cikke szerint – gorombán válaszolt vissza: „De én igen. Az USA nem szavazhat mellette”.

Izrael irányít?

A telefonbeszélgetés a tudósítások szerint 10 perccel a szavazás előtt történt, s Rice tartózkodott is. Rice égésénél és annál, hogy ez megtörtént már csak egy dolog a cikibb: az, hogy kiderült. Ilyenkor az ember fantáziáját elkezdi piszkálni, vajon hogy tudja utasítani Izrael miniszterelnöke az Egyesült Államok elnökét olyasmire, ami Izraelnek nem rossz, az USA-nak viszont az? Ezek után nehéz cáfolni azt, amit egyre többen mondanak, s még többen gondolnak: az USA-t Izraelből irányítják.

Az is izgalmas, hogy nem tudjuk, mi lett volna abban az esetben, ha Bush melegebb éghajlatra küldi Olmertet. Összedől az Egyesült Államok gazdasága? Esetleg a világé? Mindenesetre beszédes, hogy az amerikai elnökkel le lehetett nyeletni ezt a békát, s saját országát, illetve külügyminiszterét járatta le azért, mert erre az izraeli miniszterelnök „megkérte”.

Alighanem órák kérdése, s már hallani fogjuk innen-onnan, hogy „Izrael a markában tartja az USA-t, tehát a világot mégiscsak a zsidók irányítják”. Bizony, ettől kezdve pedig más megvilágításba helyeződik az afganisztáni és az iraki háború is.

Peresz rohama

A helyzet kísértetiesen hasonlít arra az esetre, amikor Simon Peresz kapott őszinteségi rohamot, mely Magyarországon sokaknál kivágta a biztosítékot. A volt izraeli államfő szerint Izrael és Magyarország között olyan intenzívek a gazdasági kapcsolatok, hogy a zsidó állam befektetéseivel gyakorlatilag felvásárolja Magyarországot.

Ha valami kényelmetlen és kiszivárgott, akkor a legjobb hallgatni, minimális magyarázkodással, a legrosszabb megoldás azonban tagadni – főleg visszatámadva, antiszemitizmust és egyebeket kiabálva. Akkor pedig különösen, ha az eset nyilvánvaló.

Az eset, ha másra nem is, arra mindenképpen jó, hogy újabb tabut döntött le Izrael és az USA viszonyáról – attól függetlenül, hogy valóban így történt-e. Várhatóan azok, akik el akarják hinni, el fogják, akik pedig nem akarják elhinni, nem fogják, de legalább beszélni fogunk... valamiről.