Ausztrál vizekben ez volt az első olyan expedíció, amely ilyen mélységekbe hatolt.
Az lepett meg minket igazán, hogy mekkora fajgazdagság uralkodik ebben a mélységben - mondta Ron Thresher, a CSIRO ausztrál állami kutatóintézet munkatársa. - Egyáltalán nem tudtuk, mi vár ránk; lehetett volna élettelen iszap vagy éppenséggel lüktető élővilág.

Az ausztrál és amerikai biológusokból és mélytengerkutatókból álló csapat egy kisautó-nagyságú távirányítású robotot vezérelt az árokba. A gép fényképeket és videofelvételeket készített, utoljára szombaton merült le.

A fényképeken a biológusok nagy meglepetésükre háromezer méter mélységben több ezer harminc centiméteres pókot pillantottak meg, amelyek azonban közlésük alapján szárazföldi fajtársaikkal nem állnak rokonságban. Háromezerötszáz méteren hatalmas tengerirózsa-szőnyeg terült el. Látszott több millió lilapettyes növény is, amelyek szintén ismeretlenek a kutatók előtt.

Számos új faj mellett ötven centiméteres zsákállatokat is felfedeztek, amelyek halakat zsákmányoltak. A tengeri zsákállatok táplálékukat egyébként leginkább kiszűrik a tengervízből.

Thresher közlése szerint a kutatók azt remélték, hogy százezer évesnél idősebb korallkövületekre lelhetnek a mélyben. Azok alapján szerették volna tanulmányozni az éghajlat és az óceán változásait. Várakozásaikkal ellentétben azonban csak néhány, valószínűleg tízezer év körüli példányt találtak.
"Igazán furcsán néznek ki" - mondta Thresher, aki szerint "odalenn különös kémiai folyamatok mehetnek végbe".