A látszat csal

A vetési varjú veszélyeztetett madárfaj, állománycsökkenésének okaira és a megoldási lehetőségekre egész éves program keretében hívja fel a figyelmet a Magyar Madártani Egyesület (MME).

Sokan nem tudják, hogy az őszi, téli hónapokban a Magyarországtól északabbra fekvő síkságokról is érkeznek varjak, és itt töltik a telet, ezért úgy tűnhet, mintha sok vetési varjú lenne, valójában azonban a hazai állomány összezsugorodott - adta hírül pénteken az MME.

Az állományt először 1942-ben mérték fel. Az adatok szerint a 270 költőtelepen 170 ezer pár volt. Számuk ma mindössze 25 ezer párra tehető, ami az 1980-as állomány egytizedével egyenlő.
A varjak megfogyatkozásának több oka van. Az egyik az 1980-tól közel húsz éven át folyamatosan végzett mérgezés és állománygyérítés. A másik, hogy csökkent a madár állati eredetű táplálékforrása, vagyis kevesebb rovart és rágcsálót talált az intenzív mezőgazdasági termelés erőteljes vegyszerhasználata miatt.

A vetési varjú táplálékváltásra kényszerült: a korábbinál nagyobb arányban fogyasztott magvakat, zsenge növényi részeket, ám ennek a gazdák nem örültek, és a varjút mezőgazdasági kártevőnek kiáltották ki. Eleinte időszakosan, majd 1971-től kezdve egész évben vadászható faj lett.
Hatékony gyérítését azonban egy 1981-től használt méreg okozta, amelynek alkalmazása jelentette a legnagyobb csapást a vetésivarjú-állományra. A módszert 15 éven keresztül alkalmazták rendszeresen a tavaszi időszakban, aminek eredményeként az állomány az első három év alatt felére esett vissza, és két évtized alatt drasztikusan tovább csökkent. A fajt 2001-ben nyilvánították védetté. Eszmei értéke tízezer forint - tudatta az MME.

Amint arra a felmérések is rámutatnak, a radikális pusztítást máig nem heverte ki az állomány, ezért is fontos, hogy a vetési varjú ne csak 2009-ben kapjon figyelmet, hiszen a probléma megoldására nem elég egy év.