Rajk László 60 éves

Apja 1946 és 1949 között belügy- majd külügyminiszter volt, akit koholt vádak alapján letartóztattak és kivégeztek. Anyját, Földi Juliannát bebörtönözték, az alig négy hónapos Rajk Lászlót Kovács István néven egy budapesti gyermekotthonban helyezték el, csak 1953 után kerülhetett vissza családjához. Az 1956-os forradalom bukása után anyjával és a Nagy Imre-csoporttal Romániába deportálták, ahol két évet töltött.

1972-ben szerzett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, közben részt vett Kovács István performansz csoportjában és a Halász Péter vezette Kassák Stúdió produkcióiban. 1975-76-ban a montreali McGill Egyetemen tanult, ahol tudományos fokozatot szerzett. 1972-1977 között a Nontecton csoport tagjaként egy teoretikusan megalapozott építészeti rendszer kidolgozásában vett részt, elkötelezte magát az avantgard mellett. 1989-től a MAFILM látványtervezője volt, 1992-től tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, 1995-től a Köztigon építészeti iroda vezetője, 2002-től a Brit Királyi Építészakadémia tagja.

1973-tól több mint 30 színpadi produkció és mintegy 40 magyar és nemzetközi film és kiállítás látványtervezője volt. Az ő tervei alapján épült egyebek között a Lehel Csarnok, részt vett a Corvin mozi, a bécsi Collegium Hungaricum és a Moulin Rouge rekonstrukciójában. Filmépítész volt a Megáll az idő, a Tiszta Amerika, az Idő van, a Szédülés, a Zenedoboz, A londoni férfi forgatásán. 1989-ben Bachman Gáborral közösen tervezte ,56 mártírjainak dísztemetésén az építészeti installációt. 2006-ban Veszprémben állították fel ,56-os emlékművét, de a kivitelezést arra hivatkozva, hogy a művész eltért az eredeti tervektől, leállították, majd lebontották.

A demokratikus ellenzéknek 1975-ben lett tagja, 1980-ban neve feketelistára került, csak névtelenül vagy álnéven dolgozhatott. 1981-ben az AB független lap- és könyvkiadó társalapítója volt, lakásán működött kilakoltatásáig a szamizdatokat terjesztő "Rajk butik". Illegálisan készített és terjesztett kiadványt, plakátot, kitűzőt, ő tervezte a demokratikus ellenzék "de" logóját. 1985-ben meghiúsították, hogy induljon az országgyűlési választásokon. 1988-ban alapító tagja a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének, utóbbinak tisztségviselője is volt, nevéhez fűződik a párt első emblémájának tervezése.

1990-től volt az SZDSZ országgyűlési képviselője, az 1990-es választási kampányban reklámfilmeket és plakátokat tervezett. Tiltakozásul kormányszinten megjelenő korrupció ellen, 1996-ban lemondott képviselői mandátumáról. 2002-2006 között a Fővárosi Közgyűlés tagja volt, 2004-től a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának tagja.

1999-ben a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja lett, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét vehette át, 1993-ban Nagy Imre emlékplakettet kapott, 2007-ben a Pro Urbe Budapest díjjal tüntették ki.