Valahogy a romák és az oktatás manapság nem jönnek ki jól egymással. Most nem azokról a cigánygyerekekről van szó, akik nem járnak iskolába - és nem is az „ork”-ozó tanárokról - hanem azokról, akik igen. Pontosabban akik szeretnének. Bár a probléma nem országos, de egyre több helyen jelentkezik és az összes oktatási intézménytípust érinti.
 
Esetek, példák

Ha a legkisebbekkel akarnánk példálózni, akkor említhetnénk Iván esetét. Az 1400 főt számláló faluba ugyanis szombaton a magyar gárda tervez gyűlést, „az elszaporodott betörések, lopások, rablások és az összeférhetetlen magatartást tanúsító csoportokra való figyelemfelkeltés” ürügyén. Erre a helyi cigányok úgy tiltakoztak, hogy ma nem vitték óvodába és iskolába a gyerekeiket. Nem kommentálnánk, hogy a gyermek tanulásának mennyi köze van a gárda bevonulásához, és eme tiltakozás kinek is árt tulajdonképpen, de valószínűleg nem a legjobb megoldást választották nemtetszésük kifejezésére - igaz, legalább kocsik nem gyulladtak fel.

Aztán ha kissé feljebb lépünk - általános iskolai szintre -, akkor egy sokkal visszásabb esettel találkozunk, ahol - mondjuk ki - a tanárok a hibások. A Kerepesi iskoláról beszélünk, ahol tíz roma tanulótól vonták meg a napi iskolába járás lehetőségét. Ők hetente kétszer jártak be, és például informatikát egyáltalán nem is oktattak nekik. Sőt pár felsős diákot törvényellenesen ki is zártak - ők csak félévenkénti osztályozóvizsgát tehettek, aminek színvonala kritikán aluli. Az eredeti kifogás az volt, hogy a gyerekek súlyos magatartásproblémákkal küszködnek, de három oktatási szakértő bebizonyította, hogy ez nem igaz. Sőt, a tanárok átlagos hozzáállása az volt a roma gyerekek felé, hogy „ezt ők úgyse tudnák megcsinálni" - a következtetést mindenki levonhatja. A szegregáció a jelek szerint tovább folytatódik az intézményben.

De felsőoktatási szinten is találunk visszásságokat. Ugyanis a szociális tárca nem fizette ki azt a pénzt a jól tanuló roma hallgatók számára, ami nekik járna (a pályázatot a Magyarországi Cigányokért Közalapítványon keresztül írták ki). Sőt a tanulók még azt se tudják, hogy jogosultak-e a pénzre, de az új félévet már illene befizetni - így sokan hitelfelvételre szorulnak. (Csak halkan jegyeznénk meg, hogy a nem roma hallgatók plusz ösztöndíj nélkül is megoldják valahogy.) Ennek oka elviekben a gazdasági válság, ám érdekes, hogy más hasonló, szociális késlekedés eddig nem volt a válság miatt, egyedül a roma tanulók jelentenek kivételt.

Jogi út?

Bár a Legfelsőbb Bíróság (LB) nemrégen mondta ki, hogy törvényellenes az oktatási intézményekben elkülöníteni a roma gyerekeket, ezt mintha meg sem hallanák az egyéb törvényhozó szervezetek. Ugyanis mindenféle egyéb dologra hivatkozva igyekeznek kikerülni ezek büntethetőségét. Az említett kerepesi iskolánál is rengeteg jogi visszásság felmerült, például hogy az igazgatónő „csak tévedésből” sértett törvényt, ezért nem büntethető (kíváncsiak vagyunk, emberölésnél mikor hivatkoznának erre). Az Oktatási Hivatal értetlenül áll az ügy előtt.

Friss, ropogós mai hír, hogy még a 2006-ban indított, szinte első ilyen szegregációs esetben bírósági ítélet született. A jogsértő fél Miskolc volt, aki több iskolába kizárólag cigány gyerekeket iratott be, ahol az oktatási színvonal is alacsonyabb volt - így szinte lehetetlenné tette a sikeres továbbtanulást. A bíróság döntése bár megállapította, hogy Miskolc „megsértette az ügy felperese által képviselt, roma származású tanulók egyenlő bánásmódhoz való jogát”, de a kártérítést elutasította - ezzel nem pont elrémítve az ország településeit több hasonló esettől. A gyerekek képviselői fellebbeztek.

Ha már a jogban sem lehet bízni, akkor miben? A kérdés jó, a választ mi is keressük. Főleg azért, mert a cigánykérdés egyre nagyobb súllyal esik latba a mindennapokban, és több neves szakértő megállapította már - az összes létező oldalról -, hogy a valódi megoldásban esszenciális szerepe van a cigányság oktatásba való integrálásának - ami így ugyanolyan visszás, mint az összes hozzájuk kapcsolódó ügy, tekintsünk is rá bármelyik nézőpontból.