Szerda délelőtt találkozott Sólyom László köztársasági elnök úrral, az államelnök úr meghívására. Mennyire tudja előremozdítani az Ön munkáját a találkozó?

Sólyom államelnök úrnak egy szűk térben kell megtalálnia a módját annak, hogy hatásosan tudja képviselni a magyarságot. Az államfő explicit és implicit kommunikációja nagyon jó, például ahogy a nemzeti parkokat járja, vagy ahogy a nemzeti ünnepeken határon túli magyar közösségeket látogat meg. Figyelemre méltó az a konferenciasorozat, amelynek alig leplezhető célja, hogy a megszüntetett Magyar Állandó Értekezlet hiányát pótolja. Ezek az üzenetek konstruktívak és pozitívak, amely célravezető egy ilyen feszült környezetben, amilyen tapasztalható a Kárpát-medencében.

A határon túli magyarság vonatkozásában markáns módon érvényesül az államfő gondolkodása, az egy nemzet, egy kulturális nemzet képe. Nem tudják megkérdőjelezni a törekvéseit, még kevésbé tudnak megharagudni rá az autonómiáról alkotott véleménye és ars poeticája miatt. Jogilag alátámasztja az érveléseit, Sólyom László gondolkodása érzelmi-szellemi egyensúlyról tanúskodik, ami nagyon egészséges.



A vele való találkozásnak megvan a gesztusértéke, s a tartalmi üzenete is. Az utóbbi hat évben ez a kormányzat gyakorlatilag semmibe vette az elszakadt nemzetrészeket, ami amúgy nem érzelmi, vagy hiúsági kérdés. Színfolt Szili Katalin, aki közvetlen kapcsolatokat ápol a határon túli magyarsággal. Legfőképpen azonban Sólyom László az, aki következetesen alkalmazza a határok feletti nemzeti közösség létének az elvét, s ennek megfelelően cselekszik – túl egy megnyirbált státusztörvényen, túl egy kudarcba fulladt, a kettős állampolgárság tárgyában tartott népszavazáson.

Maradva az ars poeticájánál: az európai parlamenti mandátum vége felé már Ön is érzi, hogy melyek azok a vállalások, amelyeket teljesíteni tudott, s melyek azok, amelyek még hátravannak. Egy rövid összegzésre kérem.

Abban az értelemben, ahogy egy országgyűlési képviselő vállalásairól beszélünk, úgy az Európai Parlament vonatkozásában nehéz nyilatkozni. Az országos parlamentek tagjainak sokkal kötöttebb jogosítványaik vannak, míg az EP még mindig egy gyenge képviseletnek számít, a szó nem negatív értelmében.

Gondolok arra, hogy például az autonómia kérdés napirendre vitelét, s ott tartását vállalta annak idején.

Amit vállaltam, úgy érzem, hogy túlteljesítettem. Vállaltam, hogy Európa előtt képviselem a közösségemet, a választóimat, az erdélyi magyarságot, az összmagyar ügyeket, azon is belül a kisebbségi közösségek ügyét – amit megtettem, ahogy tudtam. Bár a rendelkezésre álló több mint egy év nagyon szűk időkeret volt.

A kommunizmus ügyével, a kommunista múlttal való szembenézés ügyével, a kisebbségi kérdéssel, a keresztyénség ügyével, az autonómia kérdésével, s általában az európai kisebbségek ügyével, a környezetvédelem kérdésével kapcsolatban is kihasználtam minden lehetséges eszközt, normát, keretet arra, hogy képviseljem a magyar érdekeinket. Ilyen eszköz nagyon kevés áll rendelkezésre, fogyatékosak az Európai Parlament eszközei – ezért is olyan ismeretlen az intézmény az európai polgárok körében. Nem tud húsbavágót alkotni a jogosítványok hiányában. Vállaltam az erdélyi magyarság ügyének uniós szintű megismertetését, amit úgy érzek, hogy erőm felett, s az időkorlátokat meghaladó módon teljesítettem.

Mi hangzik szimpatikusabban? A Magyar Polgári Párt listáján való indulás, az RMDSZ listáján való indulás, független jelöltként való indulás, vagy egy nemzeti lista?

Az RMDSZ listáján való indulásra a megelőző időkben tettek felajánlást, legutóbb pedig a Magyar Polgári Párt kért meg, hogy induljak a listájuk első helyén. Az önálló jelöltként való indulás is egy lehetőség. Azonban számomra a legszimpatikusabb, s a magyarság szempontjából a leghasznosabb a közös lista lenne. Viszont nem mindegy, hogy ez a lista milyen. Nyilvánvaló, hogy az MPP listáján nem lehet bejutni, a megelőző két választás eredményeit figyelembe véve. Az RMDSZ listáján való indulás elég kockázatos. A Szövetség támogatottsága annyira lezuhant, hogy lehet, önmagában sem jutna be az EP-be, illetve ha az MPP betartja a szavát, s indít önálló listát, akkor egymást fogják kiütni.

Az önálló jelöltség is kockázatos, mert egyszer volt Budán kutyavásár. Az emberekben egyre nagyobb az összefogás iránti elvárás, szinte kitapintható. Nagyon nagy az elvárás, félő, hogy a tavalyelőtti lelkesedés és motiváltság hiányozna, amennyiben önállóan indulnék. Persze ennek az ellenkezője is elképzelhető, hogy a választók honorálnák azt a munkát, amit az Európai Parlamentben végeztem.

Mindezek alapján azt mondanám, hogy az alulról érkező elvárásoknak megfelelően legjobb volna egy közös lista – de nem pártlista, hanem egy nemzeti lista. A törvények lehetővé teszik az ilyet, új névvel, új logóval.



Hogyan látja az RMDSZ hozzáállását a kérdéshez?

Az RMDSZ talán a legmélyebb válságát éli a története folyamán. Éppen ezért elmondható, hogy a Szövetségnek leesett az árfolyama. A látszat ellenére a saját érdeke is azt diktálná az RMDSZ-nek, hogy ebben az összefogásban gondolkozzon. Tizenkét év kormányzati, illetve kormányközeli politizálásának is köszönhetően a régebbi 850 ezernyi szavazattal szemben legutóbb csak 425 ezer szavazatot kapott a választáson. Négy évvel ezelőtt is 620 ezer szavazatot kapott. Sajnos ez a politikai kiábrándultságnak tudható be.

Az RMDSZ-nek most arra kellene törekednie, hogy hogyan lehet ebből a válságos politikai helyzetből kijönni. Éppen ezért, hacsak nem számítja el magát a Szövetség, akkor véleményem szerint minden esély adott a megegyezésre.