Az anorexiát és a bulimiát egy lapon szokás említeni, a két betegség hasonlít is egymásra, mégsem szabad párhuzamot vonni a kettő között. Mindkettő olyan népbetegség, ami főleg a fiatal lányok, fiatal nők körében elterjedt, hiszen 90%-ban ők teszik ki a betegeket, de a férfiak között is előfordulhat, csak sokkal ritkábban.

A nők 1%-a anorexiás, míg 1-3%-uk bulimiában szenved. Ezek nem csak egyszerű táplálkozási zavarok, hanem mögöttük komoly pszichés problémák húzódnak meg. Sokszor a betegek észre sem veszik, hogy valami nincsen rendben velük, ilyenkor a környezetnek kell segítenie, s tanácsos mihamarabb orvoshoz fordulni, mert könnyen rosszabbra fordulhat a helyzet.

Az anorexia

Étvágytalanságot jelent, de valójában nem erről van szó, próbálják éhségüket tagadni, leplezni, hogy így előzzék meg a súlygyarapodást. A legszembetűnőbb ismertető jegye ennek a betegségnek a túlzott soványság, ami a normális súlynál legalább 15%-kal alacsonyabb. A reális testsúlyt könnyű megállapítani, fogjuk a magasságunkat, és kivonunk belőle 110-et, így kapunk egy ideális összeget. Egy anorexiában szenvedő embernél sokkal nagyobb a távolság az ideális és valós súlya között. Nem egyszer fordul elő, hogy a 172 centi magas lányok csak 45 kilót nyomnak. Egy angol orvos már 1868-ban diagnosztizálta ezt a betegséget olyan fiatal lányoknál, akik túlságos soványságuk ellenére rettegtek az elhízástól.

Ennek rengeteg veszélye lehet. Kimaradhat a menstruáció, de a fiatal lányoknál sokszor el sem kezdődik. Mivel koplalnak, vagy túl intenzív testmozgást folytatnak, könnyen rosszul lehetnek és elájulhatnak. Ha a fejlődő szervezet megfosztja magától a szükséges tápanyagokat, akkor fejlődése leállhat, vagy rendellenes lesz. Általában koplalással próbálnak megszabadulni a súlyuktól, de előkerülhetnek még a tabletták is, vagy a túl sok testmozgás. Az anorexiások általában már eleve soványak. Ha mégis túlsúlyosak, akkor könnyen beleesnek abba az ördögi körbe, hogy hiába érik el a kívánt a szintet,  már nem tudnak megelégedni vele, és tovább folytatták a fogyókúrát. Sokuk viszont csak attól fél, hogy vissza fog hízni, és ezért koplal. Ők magukat szépnek látják, és nem kórosan soványnak, ezért sem érti meg sokszor a környezet ezeket az embereket.

A bulimia

A bulimia nervosát 1979-ben fogadták el önálló, pszichoszomatikus betegségként. Nagyon hasonlít az anorexiára, de a leginkább abban különbözik tőle, hogy itt visszatérő falási rohamokkal kell megküzdenie az embernek. Ez alatt azt kell érteni, hogy túl rövid idő alatt rengeteg ételt fogyaszt el a beteg, ami még egy normális embernek is sok. Ez a kontrollvesztett állapot akár hetente több alkalommal is megismétlődhet. Ilyenkor a bulimiás nem tudja befolyásolni, hogy mennyi ételt vegyen magához, nem tudja abbahagyni az evést. Viszont a hirtelen támadt evési kényszer által felszedett plusz kilókat, ugyanolyan hamar el is akarják tüntetni. Általában ilyenkor hánytatja magát az ember, de előfordulhat, hogy hashajtókhoz, vízhajtókhoz nyúl, de a beöntés sem kizárt. Ők állandóan az evés-nemevés problémájával foglalkoznak, ezért náluk gyakori a súlyingadozás. Viszont sokuknak normális a testsúlya, és annyira titkolja problémáját az étellel, hogy gyakran a környezet észre sem veszi rajtuk, hogy betegek.

Okok, amik miatt kialakulhatnak ezek a betegségek

A szociokulturális tényezők okozzák legnagyobb részben ezen betegségek kialakulását. A média, a környezet még mindig azt sugallja a fiatal lányoknak - akik a legveszélyeztetettebbek -, hogy csakis vékonyan lehetnek sikeresek. A magazinok címlapjain még mindig a sovány hírességek pózolnak, a kifutókon is a sovány modellek parádéznak. Ezek mellett a mi társadalmunkban, még mindig nehezebben fogadják el a túlsúlyos embereket. A gyerekek előszeretettel kiközösítik kerekded társaikat, és ezek a gyermekkorban komoly traumákat okozhatnak.

Sokszor fogyókúrával alakulnak ki a kezdeti tünetek, de ez leginkább az anorexiásokra jellemzőek. A bulimiások ritkán fogyókúráznak, de a falási rohamokat néha mégis az étel megvonása előzi meg.

A család is lehet okozója a betegségeknek. Ha van valaki a rokonságban, aki táplálkozászavarral küzd, akkor sokkal nagyobb az esélye, hogy más is megbetegszik. Az sem elképzelhetetlen, hogy maga a család támasztja azokat az értékrendeket, melyek szerint minél soványabb vagy, annál sikeresebb, hogy egy lánynak sokkal előnyösebb, ha kevesebb súllyal rendelkezik, mert akkor csinosabb, és többre viszi az életben. Ha ezek mellett még egyéb családi problémák is jelen vannak, mint például a kommunikáció hiánya, vagy a nemtörődömség, akkor nagyobb a kockázat is. Ezek nagyrészt olyan problémák, amik sok családban jelen vannak, tehát erős hajlamra is szükség van ahhoz, hogy az ember megbetegedjen.

Közrejátszhat még a 12-13 éves lányoknál a testük változása is. Megrémülnek a hirtelen felszedett kilóktól, és szeretnék visszaszerezni mihamarabb az eredeti súlyukat.

Kezdeti tünetek lehetnek még a különböző stresszhelyzetek, amikor az ember vagy sokat kezd enni, vagy egyáltalán semmit.

Sokan úgy hiszik, hogy ezek a betegségek genetikai eredetűek, pedig ezek a tényezők szinte szóba sem jöhetnek. Bár kutatók kimutatták, hogy az anorexiásoknál ezek is okozhatják a tüneteket, jelentőségük akkor is csekély. Csak annyiban játszhatnak szerepet, hogy az anorexiások sokszor már eleve soványak, s mivel félnek az elhízástól, ezért koplalnak.

Divat soványnak lenni

Sok szociálpszichológus szerint, az anorexia vagy a bulimia kialakulásában főként a szociális tényezők játszanak szerepet. Az elmúlt 50 évben sokkal divatosabbá váltak a sovány nők, még fontosabb lett a testsúlyunkkal foglalkozni, mint azelőtt. Minden kornak megvolt a maga divatja. A reneszánsz idején még a kerekebb idomok hódítottak, az 50-es években a homokóra forma volt a divat, de ma már Marylin Monroe is túlsúlyosnak számítana. Megdöbbentő, hogy amióta cikkeznek az anorexiáról, azóta sokkal nagyobb számban fordul elő ez a betegség. 60 éve még ismeretlen volt, azóta egyfajta „kövérség-fóbia”-ról beszélünk. A nők legnagyobb része sosem elégedett a súlyával, kövérebbnek érzik magukat annál, amilyenek valójában.

Erőteljesen közrejátszik még az a tény, hogy a mai modern, fogyasztói társadalomban megjelentek a finom ételek, a felhalmozás, a vásárlás, és az élvezetek iránti vágy. Viszont mellette felütötte fejét a soványság is, mint életcél, ami koplalással, az élvezetek mellőzésével jár. Ez az ambivalencia vezetett a bulimia elterjedéséhez, hiszen ők az anorexiásokkal ellentétben sokat esznek, csak utána drasztikus eszközökkel szabadulnak meg az ételektől, hogy elkerüljék a súlygyarapodást.

Lelki problémák a betegségek mögött

A bulimia mögött általában depresszió húzódik meg, amit előbb kéne kezelni, mint magát a bulimiát. Addig nem tudja az ember leküzdeni étkezési zavarait, amíg nem oldotta meg a problémáit önmagával, vagy a környezetével. Sajnos, nem lehet pontosan megállapítani, hogy a lakosság hány százaléka szenved bulimiában, mert titkolják az emberek.

Sok esetben ezek a betegségek személyiségzavarokkal párosulnak, amit gyerekkori traumák, magány, és önértékelési gondok válthatnak ki. A környezet sokszor azt érezteti a beteggel, hogy nem elég tökéletes, nem elég sovány, ami a végén odavezet, hogy a beteg saját magát sem lesz képes elviselni.

A kóros soványság nagyon veszélyes, mert a növésben lévő szervezet nem kapja meg a kellő szükségleteket a fejlődéshez. Súlyos következményei lehetnek ennek a drasztikus fogyókúrának, a betegek 2-10%-a halálra éhezteti magát.

A fiúk körében ez ritka betegség, de náluk is előfordulhat. Ők annyival szerencsésebbek, hogy a média róluk nem a csont sovány álomideált közvetíti, mint a lányoknál.

Ma már ott tartunk, hogy nem csak a hétköznapi emberek szenvednek ezekben a betegségekben, hanem maguk a sztárok is, akiket utánoznak a fiatalok. Egyre több az anorexiás, és bulimiás modell, nem egyszer fordult elő, hogy néhányan összeestek a kifutón. Az Amerika következő topmodellje című műsorban, ami nálunk is fut, még mindig a sovány lányok azok, akik a döntőbe jutnak, s onnan a dobogó legtetejére.

Az anorexia, és a bulimia tehát egyre inkább veszélyezteti a fiatal lányokat. Ők azok, akik még nem rendelkeznek kiforrott egyéniséggel, és ezért csak az ideáljaikra szeretnének hasonlítani, akiket a média tálal fel. Nem csak egyszerű táplálkozási zavartól szenvednek a betegek, hanem e mögött komoly önértékelési problémák húzódnak meg. Ennek ellenére, a kóros soványság nem csak az egyszerű emberek betegsége, hanem a sztároké is.

Már csak az a kérdés, hogy ha még a számunkra tökéletesnek látszó, ideális arányokkal született modellek is drasztikusan diétáznak, és betegségben szenvednek, akkor miért kell, hogy az ennyire kóros soványság legyen a követelmény? Lassan ott tartunk, hogy akikre a leginkább hasonlítani szeretnénk, azok nem is léteznek, legalábbis egészséges formában semmiképp sem.