Nem tagadom, hogy velem is, ahogy közel majd minden magyar állampolgár-társammal előfordult már, hogy előítéletessé váltam felhorgadó indulatok eredményeként és olyat találtam mondani, ami józan értékítéletemmel semmiképpen nem összeegyeztethető. Sajnos a közbeszédünkbe oly mélyen beágyazódtak bizonyos előítéletek, hogy nálam higgadtabb emberek is elfogadhatatlan gondolatokra ragadtatják magukat. Azonban arra kínosan ügyeltem, hogy amikor a köz számára fogalmazok meg mondatokat, akkor átgondolom, mit is gondolok valójában egy kérdésről és mennyire befolyásolnak az indulataim, mert a tárgyilagosságra való törekvésem erre kényszerít.

Ezért aztán olyat nem írok le egy emberről, hogy "állat", még ha rettenetes tettet követ is el; nem vonom kétségbe, hogy valaki magyar állampolgár, még ha egy aljas gyilkos is az illető, legfeljebb szégyenkezem. Olyat meg végképp nem írok, hogy „Minden faluban… a becsületes cigányok haladéktalanul menjenek be a legközelebbi rendőrőrsre, és adják rendőrkézre a velük élő bűnözőket”, mert ez a legsúlyosabb besúgóhálózatot üzemeltető Rákosi-érát idézi, amitől Bayer Zsolti a leginkább szeretné távol tartani magát. Arról nem beszélve, hogy honnan veszi azt Zsolt, hogy „minden” becsületes cigány együtt él egy bűnözővel? És főleg: miért csak a cigányok? A magyarokat, zsidókat, szlovákokat, szerbeket, horvátokat, bosnyákokat, ukránokat, románokat, osztrákokat miért nem kötelezi erre az én drága barátom? Hogy azt a végletes marhaságot már ne is emlegessem,hogy „…a rendőrök kapjanak tűzparancsot arra az esetre, a bármilyen támadás éri őket…”, ugyanis a „bármilyen” támadás súlyozása eddig is a rendőr feladata volt és lesz, s ily módon annak a megítélése is, hogy milyen mértékben reagálhat támadásra. Amit Zsolti akarna, az megint csak a legdurvább időszakokat idézi fel, ami ellen pont ő harcolt 1988-89-ben. Néha tényleg nem értem Zsoltot…

Egy újabb tragédia irányítja a figyelmet a cigányságra, mert az elkövetők között cigányok voltak, vagy csak ők voltak azok, ez utóbbit még nem tudjuk. A miskolci rendőrfőkapitány nyilatkozatát követően ennek az esetnek érthetően sokkal nagyobb a hangsúlya. A szomorú, hogy erre valaki rájátszik, de legalábbis az indulatai által vezérelve ír elfogultan, ahelyett, hogy reálisan írná meg a helyzetet.

A helyzet ugyanis az, hogy jó orvos nem az elsődleges tünetet kezeli, hanem a probléma mélyén keresi a gyógyulást, hiszen tudja, hogy az előbbivel csak ideig-óráig tud sikert elérni, a betegség ettől még tovább terjedhet. Ennek megfelelően kell elemezzük tehát ezt a kérdést is.



A cigányság természetrajzát most nem szeretném részletesen taglalni, mert nem könyvet készülök írni. Inkább csak egy visszafogott zanzában elemezném a képet. Talán ott kezdeném, hogy a cigányság beillesztését a modern társadalmi létbe már rengetegen megpróbálták, nyilvánvalóan csekély, vagy leginkább semmilyen sikerrel. Ennek számos oka lehet, én kiemelnék ezek közül néhányat.

Az egyik, hogy a politika, mely kitűzte magának ezt a nemes célt, rendszerint otrombán, vagy egész egyszerűen csak ostobán fogott hozzá. A másik, hogy a cigányság nem volt partner ebben tradíciói megőrzése vagy kényelem, netán félelem okán. A harmadik, hogy mindezek összessége eredményezte a sikertelenséget.