A választási rendszer

Az izraeli választáson csak pártlistákra lehet szavazni, s az a párt jut be a parlamentbe, amely átlépi a 2 %-os küszöböt. Erre reálisan több mint tíz pártnak volt esélye, de a sok kispárt mellett csak négy komolyabb politikai formáció jutott be a parlamentbe.

Az izraeli parlamentet, azaz a Knesszetet elvileg négy évre választják, bár a tapasztalatok szerint ritkán tölti ki a mandátumát.

A szereplők

A mostani választások legnagyobb esélyese a Benjamin Netanjahu vezette jobboldali Likud párt volt. Netanjahu már volt egyszer Izrael miniszterelnöke 1996 és 1999 között. Nem töltötte ki a hivatali idejét, mert a korrupciós vádak miatt távozásra kényszerült. A választáson végül - szoros versenyben - másodikként futottak be, várhatóan 27 mandátumuk lesz.

A Likuddal szinte teljesen azonos támogatottságot élvez az eddig kormányon lévő - s most is győztes - Kadima párt, amelynek még így is csoda kellene ahhoz, hogy kormányon maradjon. Hiába nyerte meg ugyanis minimális különbséggel a választásokat (várhatóan 28 mandátumuk lesz), mert a bejutó kisebb pártok többsége várhatóan Netanjahuékat fogja támogatni. A pártot jelenleg az ország egyik legnépszerűbb politikusa, Cipi Livni külügyminiszter-asszony vezeti.

A választások igazi nyertese Netanjahu mellett az Avigdor Liebermann vezette szélsőségesen nacionalista Iszrael Beitanu (Izrael a Mi Hazánk). A párt tervei között szerepel, hogy a ciszjordániai izraeli telepesek területeit annektálja Izrael, emellett úgy rajzolnák át az ország határait is, hogy az országban élő arabok nagyobb része a palesztin hatóságok felügyelete alatt álljon. Ezenkívül az izraeli állampolgárságot hűségnyilatkozathoz kötnék, s ez várhatóan azt jelentené, hogy az ország egyötödét kitevő izraeli arabok elvesztenék állampolgárságukat. A választáson a harmadik erőként futottak be (15 mandátummal), s így voltaképpen ők dönthetik el, hogy ki alakítson kormányt (persze vélhetően Netanjahu mellé állnak majd).

A Knesszetbe jutott még a baloldali, szociáldemokrata Munkapárt is. Ennek a pártnak Ehud Barak exminiszterelnök a vezetője, s bár a Munkapárt Izrael egyik tradicionálisan nagy pártja, amely jelentős (több mint 40 éves) kormányzati tapasztalattal rendelkezik, most története legrosszabb eredményét elérve mindössze 13 képviselői helyet szerzett.

A kampány

A közvélemény-kutatások előzetesen alacsony részvétellel számoltak, mert az elemzők szerint az egész kampány elég „laposra”, élettelenre sikerült. A régi, jól ismert arcokkal (Netanjahu, Barak) szemben eléggé bizalmatlanok a választópolgárok, s nem várnak sokat tőlük. De ugyanígy fogadták a Kadima vezetőjének, Cipi Livninek a (vélhetően Obamától kölcsönzött) „Változás” jelszóval fémjelzett kampányát is.

A nemrég befejeződött gázai hadműveletekből csak Barak és Netanjahu tudott politikai hasznot húzni. Előbbi azzal, hogy mint védelmi miniszter, learatta a győztes hadműveletek sikerét. Utóbbi pedig azzal, hogy sikeresen támadta a kormányt a hadműveletek korai befejezése miatt.

A kampány végére Livni és Netanjahu szoros versenyben voltak a végső győzelemért. Livnit elsősorban a fiatalok és a nők támogatják. Ezt a népszerűséget próbálta a külügyminiszter-asszony meglovagolni. Többek között olyan akciókkal, mint például amikor az egyik menő tel-aviv-i éjszakai bárban tartott választási nagygyűlést, s a ott a rendezvény ideje alatt az „Akarlak Cipi bébi, és ezzel nem vagyok egyedül!" – kezdetű választási slágere szólt a hangszórókból.

A végül minden várokozást felülmúló, relatíve magas (65,5 %-os) választási részvétel azt mutatta meg, hogy mégis sikerült jól hajrázniuk Livniéknek. Azonban még így sem maradt sok esélyük arra, hogy kormányzati tényezők maradjanak.

A választás várható következményei

Az ország vezetésében várhatóan tehát egy jobboldali fordulat fog bekövetkezni, s így az izraeli-palesztin viszonyban továbbra sem várható javulás. Netanjahu ugyanis kijelentette, hogy nem hajlandó tárgyalni arról, hogy a palesztinok területeket kapjanak.

De nemcsak a palesztinokkal maradhat rossz az ország kapcsolata, hanem a többi szomszédjával is. Netanjahu ugyanis nem hajlandó kivonulni a Golán-fennsíkról, amely eredetileg Szíriáé volt.

Netanjahu szerint az országot legjobban fenyegető veszély nem a gazdasági válság, hanem az iráni nukleáris fegyverkezés. Egy korábbi interjúban elmondta: amennyiben megválasztják miniszterelnöknek, az első dolga lesz megakadályozni azt, hogy a perzsa állam nukleáris fegyverhez jusson.

„Pillanatnyilag Irán jelenti a legnagyobb veszélyt Izraelre és az egész emberiségre” – fejtette ki, majd hozzátette: „Mindent megteszek, beleértve a fegyveres beavatkozást is, ami szükséges ahhoz, hogy Iránt megállítsuk.”

Az ország politikai vezetésének valószínű jobboldali fordulata tehát várhatóan nem a megbékélés irányába fog hatni. Alapvető kérdés, hogy az új vezetést mennyire fogja támogatni törekvéseiben az Egyesült Államok, amely épp a napokban kommunikálta azt, hogy a jövőben alapvetően megváltozik a közel-keleti politikája.