Zimbabwe hátteréről, a politikai káoszáról, és az azt követő kolerajárványról már részletesen beszámoltunk, így ezek itt csak érintőleges lesznek említve.

A Hatalom-megosztó Egyezmény

Az országot jó húsz éve vasmarokkal irányító Robert Mugabét először megváltónak, majd az idő elteltével zsarnoknak titulálták, és a 2008-as választásokon úgy tűnt megbukott demokratikus ellenfelével, Morgan Tsvangiraival szemben, de ezt sehogy nem akarta beismerni. Némi csatározás után, Thabo Mbeki dél-afrikai elnök segítségével aláírták a Hatalom-megosztó Egyezményt, amely alapján a két vezető (és az alattuk egyesülő pártok) együtt irányítják a már akkor is katasztrófa-félében hánykódó országot. Mugabe maradt volna államfő, míg Tsvangirai kormányfői szerepet töltötte volna be.

Csakhogy Mugabe az aláírás ellenére sem volt hajlandó teljesíteni a szerződésben foglaltakat, így a meglévő szankciókat újabbak követték (ezúttal már egyes afrikai országok által is), és az USA is egyre élesebben követelte Mugabe távozását. Mivel a pénzhiány miatt a katonaság is kezdett kihátrálni Mugabe mögül, és semelyik vészintézkedése nem járt sikerrel - ráadásul a kolerajárvány is kitört -, így az elnök nem tehetett mást, mint beadta a derekát.

2009. február 11.-én végül úgy tűnik, mégis csak betartatásra kerül az, amit írásba foglaltak. Ezt jelzi, hogy Tsvangirai letette kormányfői esküjét, és nemzeti egységkormány élére áll, ami várhatóan pénteken alakul meg. A nagy kérdés azonban továbbra is kérdés marad: vagyis képesek-e valójában is összefogni, és ha igen, együtt megmenthetik-e az országot?

Zimbabwe jelenlegi helyzete

Mert probléma van elég. Először is a hiperinfláció már Magyarország rekordját megközelítő értékeket ölt. Legutóbb kiadták a 100 000 000 000 000-os címletet (ami három napi újság ára volt), majd februárban tizenkét nullától szabadultak meg - de a pénz ezen intézkedések ellenére is értéktelen maradt. A feketepiac pedig gombamód terjedt, ugyanis bizonyos árukat csak a hivatalosan betiltott külföldi valutákért lehetett beszerezni (ezen intézkedést már eltörölték).

Nem tett jót az ország gyakorlatilag megszűnt gazdaságának a 90 százalékos munkanélküliség sem. Ehhez hozzájönnek a különböző embargók, gazdasági szankciók és egyéb külföldi megszorítások, amik így a felépülés reményét is elveszik az országtól. Bár az Afrikai Unió tanácskozásán már döntöttek a szankciók feloldásáról, de Amerika csak akkor hajlandó erre, ha látja működni a Hatalom-megosztó Egyezményt.

A kolerajárvány - amely több más ország határvidékére is átterjedt - ivóvízgondok miatt robbant ki, és egyre csak terjed. Már több mint 3500 halottat és ötvenezernél is több fertőzöttet írnak a számlájára, és nem látnak esélyt a megállítására. Az orvoslást egyébként is nehezíti a nép körében eluralkodott pánikhangulat, és az a tény, hogy a helyi orvosok nagy része fel sem veszi a munkáját.

Megéri a holnapot?

Az elvárások tehát nagyok, az embereket sújtó problémák szintén, bár „a nép meglehetősen türelmes”- jelenti ki John Robertson, vezető közgazdász. Tsvangirai a gazdaság rendberakását nevezte elsődleges fontosságúnak. A helyi nemzeti bank vezetőjének fejéből (Dél-Afrika elnökének segítségével) is kibújt egy ötlet, miszerint a dél-afrikai randot (helyi pénznem) használná a zimbabwei dollár mankójául - bár erre még semmilyen hivatalos reakció nem érkezett az ottani nemzeti banktól, és pontos elképzelés sincs működéséről. Mindenesetre remény van a helyzet megoldásra - főleg Tsvangirai gazdasági hozzáértését ismerve -, a kérdés csak az: beteljesül-e?