Egy karikatúra

Még előző hétfőn lelőttek egy majmot az amerikai Connecticutban, amiért az megtámadott egy nőt, és egy rendőrt. Szerdán a New York Post - New York legélesebb kritikáiról híres és legnépszerűbb bulvárlapja - megjelentett egy karikatúrát, amelyben két rendőr lelő egy majmot, és az egyik azt mondja: "Valaki mást kell találniuk, hogy megírja a következő élénkítő csomagot." Ezzel egyértelmű kritikát gyakorolva az elnök általuk véleményezett értelmi színvonalára és az általa dedikált gazdaságélénkítő javaslatra.

Csakhogy hatalmas felbolydulást keltett az eset és két csoport is az utcára vonult, rasszizmust szimatolva. Egyesek még a Post bezárását is követelték. Sőt olyan is akadt, aki azt mondta, hogy ez a rajz felhívás az elnök meggyilkolására. A lap természetesen gyorsan bocsánatot kért, mivel „egyeseket ez megsérthet”, de ilyesmit nem akartak és semmiféle rasszizmus nincs a dologban. De kiállnak egyben a rajz mellett is, elvégre csak az említett élénkítő csomagot figurázták ki egy másik hírt felhasználva, ami egy jogállamban teljesen természetes és megengedett dolog (valamint az egyik gyűlés mögött legalább a Posttal nem épp rokonszenvező erőket sejtenek).

Ami igaz, az igaz: annyiban kissé mellé lőttek, hogy régen a feketéket gyakran hívták - vélelmezett alsóbbrendűségük miatt - egyebek közt majomnak is, ami jóval élénkebben él az említett kisebbség emlékezetében, mint a Post szerkesztőiében. Ám ennek ellenére sem kellene egy Barack Obamát érintő karikatúrát rasszizmussal megtámadni.

Itthoni tapasztalatokból tudjuk, mihez vezet, ha valakit azért nem, vagy azért lehet megtámadni, mert egy adott etnikai csoporthoz tartozik. Obamának elnökként mindig is lesznek bírálói. De nem csorbítható a szólásszabadság, csak mert valaki fekete - ugyanúgy, ahogy emiatt nem is sérelmezhető az illető.

Amerikában is gond a megnevezés

Nem csak nálunk gond kimondani azt, hogy „cigány”, Amerikában is hasonló megnevezési gondokkal küzdenek, igaz ott egy másik kisebbség kapcsán. Az afroamerikai pontosan annyira találó, mint a roma: politikailag korrekt, de teljesen értelmetlen. Ők sem nevezik a fehéreket britonamerikaiaknak és pontosan nem is tudjuk, hogy az adott fekete egyén melyik rassz tagja (egyáltalán van-e valami közelebbi köze Afrikához), így a megnevezés teljesen értelmetlen. A színes bőrű szintén vakvágány ugyanis többfajta szín létezik, így ezzel elviekben nem határoljuk be, hogy most kikről is akarunk beszélni és egy okos vicc is rávilágít arra, hogy nekünk fehéreknek jóval változatosabb színű lehet a bőrünk. Ha meg a „bár mindenki érti, de nem mondjuk ki” elvet használjuk, azzal újabb visszásságoknál lyukadhatunk ki.

A néger szó a rasszista nigger, és a biológiailag teljesen korrekt negrid megnevezés keveréke, amelynek terjedését a spanyol nyelv negro (fekete) szava is segített. Ez is kerülendő, ha nem akarunk rasszisták lenni és biológia órán sem érezzük magunkat. A leghelyesebb megnevezés a fekete: egyrészt ők is minket fehéreknek, magukat meg feketének nevezik, másrészt ha tényleg arról akarunk beszélni, hogy az illetőnek fekete bőrszíne, így mondjuk is azt (valamint jószerivel lövésünk sincs megállapítani, hogy az illető pontosan melyik népcsoportból származik). Tehát a fekete az fekete, már ha mindenképpen ki akarjuk emelni az illető ilyesfajta jellemzőjét.

(A cigányok megnevezéseiről szóló cikket lásd itt.)

Obama-fanok kontra liberális demokrácia

Visszatérve az Obama témához: Barack és támogatói pont a demokrácia és az egyenlőség lelkes harcosai, amiben az is benne van, hogy őket is ugyanúgy lehet szidalmazni, mint másokat. Ez a példa is jól mutatja, hogy az elnök személyi kultusza kissé túllőtt azon a célon, amit akár ő maga szeretett volna, és a rajongás átültetheti az embereket a ló túlsó oldalára. Az igazi választónak tudnia kell, mikor tesz jót azzal, ha kiáll választottjáért, és mikor tiporja el épp azon érveket, amit az általa szimpatikusnak tartott politikus képvisel. Nem csak Amerikában, a világon mindenhol. Ha sokszor ők nem tudják, hogy tulajdonképpen miért is állnak ki, legalább mi tudjuk.