Nem teljesen világos, hogy ezzel az egésszel most mit is akar a kedves Dr. Bukottreform? Merthogy írása – amelyet a Népszabadság szerdai hasábjain jegyez – kellemesen értelmetlen, belőle pusztán a „válságkormány” kifejezésre kapja fel a fejét a szemfárasztásra vágyó olvasó.

A jó Lajos doktor először kertelés nélkül bevallja, hogy mikor még ő is a miniszteri bársonyszékek melegét élvezhette, bizony társaival a „reform vagy bukás” szlogenre tették le szent esküjüket. A reform elmaradt a bukás bekövetkezett - nyílik meg emberünk liberális szókimondással. Majd a lapátra tettek minden dühével csap oda: elárulja, a kormány ezután csak ártott az országnak, mert mások pénzén építette a „gulyáskapitalizmust”.

Hogy honnan veszi a bátorságot egy bukott miniszter mások kritizálására? Nem tudni. Talán éppen abból a gulyásszocializmusból, ahol ő tanulta a társadalmivá válást.

Kihagyhatatlan

Aztán persze jön egy kis szokásos Orbánozás, meg fideszezés, de ezt megszoktuk már. E nélkül nem születhet ma politikai írás a sajtó nagy részében. Végül a két nagy pártot egy platformra véve kimondja: az MSZP és a Fidesz valójában ideológiai koalíciót alkot. Nos, az a szörnyű, hogy ebben igaza van – nyilván mert a drága doktor úr is sokat tud a koalíció mikéntjeiről. A gond csak az, hogy ő ugyanennek a koalíciónak a része a mai napig.

Molnár úr írása eszeveszett körök után végül rátér a lényegre: új kormányfőre, új kormányra van szükség. Olyan személy kell az ország élére – mondja a diagnózis felállítása után minden orvosok gyöngye – aki politikai értelemben nem túsza (gyengébbeknek meg is magyarázza: foglya) saját pártjának. Majd kifejti: aki nem azt tekinti elsődleges feladatának, hogy szavazatokat vásároljon a következő választásra.

Az, hogy ezzel gyakorlatilag bűntényt leplez le, most nem is lényeges. Az azonban sokkal inkább, hogy akkor miért engedi az általa kritizált kormányfőt ő és láthatatlan támogatottságú pártja tovább garázdálkodni? Nem is volt olyan régen, hogy éppen az SZDSZ nem szavazta meg a Parlament feloszlatását, ugyebár.

Sárkány ellen sárkányfű - válság ellen válságkormány

Végül kimondja a tutit: válságkormány kell ide. Olyan, ami kilendíti az országot a gödörből, amire mindkét nagy párt rábólint és kéz a kézben szavazza meg népszerűtlen előterjesztéseit egészen a következő választásig. A bátor doki nem kertel, meg is nevezi jelöltjeit az általa vizionált kabinetbe: Bokros, Szapáry, Osvath, Kopits, Oblath, Surányi.

A névsor valóban izgalmas, ám nyilvánvaló blöff. Ahogy az egész ötlet is az. Hamvába holt lufibelső. Érthetetlen ugyanis, hogy miként képzeli el ez a jóember ezt az egészet. Ha egy újságíró vagy regénymesélő írná le, megmaradhatna a fantázia szintjén, de itt egy felelős politikusról van szó, akinek gombnyomására milliók élete változik meg.

Agybetegség van a háttérben?

Hogyan van az drága Dr. Vizitdíj, hogy ön elküldi melegebb éghajlatra a jelenleg regnáló kormányt, kijelenti, hogy az nem tudja kezelni megfelelően a gazdasági válságot, majd új kormányt akar, miközben a Parlamentet nem kívánja felosztani?

Milyen szerek hatására képzelheti azt komolyan, hogy az a két nagy párt, ami még egy pohár vizet sem tudna elfelezni egymás közt, most képes volna egy új kormányban megegyezni? Milyen delírium vezette odáig, hogy Gyurcsány Ferenc háttérbevonulásáról képzeleg? Milyen agysorvasztó betegség támadta meg, mikor a szocialistáktól belátást, az ellenzéktől felelős magatartást vár?

Ezek után érteni vélem Dr. Kórházbezáró Lajos milyen szándékkal záratta be a Lipót kórházat, ahová a szellemileg-lelkileg sérült betegeket szállították. Önmaga számára is előrelátó volt.