Boldog szülinapot, elnök úr!

Így köszöntötte a kormányhű zimbabwei Herald napilap Robert Mugabe elnököt most vasárnap, az elnök 85. születésnapján. Mugabe és vendégserege 2000 üveg pezsgővel, 4000 adag kaviárral és 8000 homárral ünnepelte a dicső napot. Ez eléggé fényűző ünnepség ahhoz képest, ahogy az ország szénája áll - és amiről időközönként beszámolunk. Tömören: a munkanélküliség 90 százalék felett van, az infláció akkora hogy a talicska többe kerül mint a benne hurcolászott pénzhalom, a kolera áldozatainak száma 3877, a fertőzött száma pedig 83 .000 felett jár.

Ráadásul szakmai körökben sincs túl sok oka ünnepelni: hiába Afrika egyik legrégebben hatalmon lévő uralkodója, nemrégen kellett odaadnia a miniszterelnöki posztot az ellenzék vezérének, Morgan Tsvangiarinak (a szeptemberben megkötött Hatalom-megosztó Egyezmény értelmében). Ráadásul hatalma pillérei ezen kívül is erőteljesen mozognak. Ha mindez nem lenne elég, a közvetlenül róla szóló,  - őt magát nem épp jó színben feltüntető - dokumentumfilm is egyre inkább teret hódit.

Menekülés Mugabe elöl – Egy angol riporter filmje

A majd 50 perces alkotás még 2007-ben, a teljes összeomlás előtt készült, mindössze egy kézikamerát és a riporter kapcsolatait használva. Amennyire lehet objektív, nem tagadja, hogy a kezdeti időkben Robert Mugabe tényleg a nép hőse volt és hogy Zimbabwe - irányítása alatt - Afrika egyik legfejlettebb térségének számított. Egykor. Azóta a dolgok változtak.

Kezdetben, a majd' 150 km hosszú, árammal feltöltött, dupla szögesdróttal megerősített határszakaszt mutatja, amely Zimbabwe és Dél-afrika között húzódik (a védművet a Dél-afrikai Köztársaság húzta fel saját biztonsága érdekében, és később, a kolera kitörése idején meg is erősítette azt). Azonban, a látszólag áthatolhatatlan részen egy egyszerű rácskapu kinyitásával át lehet kelni, vagy mint azt egy másik részen bemutatják, át is lehet mászni. Naponta akár két és félezer átkelő halad itt át, természetes nem Zimbabwe felé. Már akkor a Dél-Afrikában lévő menekültek száma 40.000 felett volt, de a járvány óta ez a szám egyes állítások szerint több mint megkétszereződött.

A film bemutat egy újságírót, egy menekültet, egy volt titkos ügynököt, és Roy Bennett, akkori ellenzéki politikust. Elmesélik a Mugabe-rezsim elnyomását és azokat a szörnyűségeket (nemi erőszak, emberrablás, kínzás, gyilkosság) amiket az igen kiterjedt hálózattal rendelkező zimbabwei titkosrendőrség (CIO) hajtott végre. Sokan félik ezt a szervezetet a mai napig, szerte a világon - zimbabwei menekültek ezért takarják el az arcukat a kamerák elől. Az egyik interjúalany válasza nagyon találó a riporter „miért olyan nehéz veled beszélnem” kérdésére: „mert utánunk jönnek. Nem csak utánam, hanem utánunk. Sokan bujkálunk még. És nem bízhatok senkiben.”

Politikai foglyok szabadon engedése

Bár a sokat emlegetett egyezményt megkötötték, működésébe máris hibák látszanak csúszni. Az ENSZ szerdán felszólította Mugabét a politikai foglyok szabadon engedésére, amibe a kormány bele is egyezett - csakhogy a legfőbb ügyész azonnal hét nap átgondolási időt kért ( az egészhez az ő beleegyezése is szükséges). A legfőbb bíró sem támogatja az ötletet, valamint szó esett még 5000 dollár/főnyi óvadékról is - ami nem hangzik túl reálisnak a jelenlegi gazdasági helyzetben.

A dolog azért sem lenne rossz, mert a leendő mezőgazdasági miniszter - a filmben is említett volt fehér farmer - Roy Benett is több vád miatt ül börtönben, így esküjét sem képes letenni. Hiába ígérte meg Tsvagirai Benett nevében hogy az ügy lezártáig a leendő miniszter nem fogja elhagyni az országot, eredetileg mégis csak júliusban szabadulna. Benetten kívül több mint 30 volt-ellenzéki MDC politikust zártak börtönbe tavaly december óta, és ennél is több szimpatizáns fogoly már jó ideje. A politikai foglyok szabadon engedése egyúttal egy jel is lehetne a menekülteknek: már van változás, hazatérhetnek.