„A gyűlöletbeszéd alapja lehet a későbbi erőszakos cselekményeknek”

Ez a meggyőződés vezette a kormányt az elmúlt években akkor, amikor – számos alkalommal – kísérletet tett arra, hogy a gyalázkodást, illetve a gyűlöletbeszédet szigorúan, különböző törvényekben szankcionálják.

Az Alkotmánybíróság azonban rendre megsemmisítette ezeket a törvénymódosításokat, mondván a véleménynyilvánítás az egyik legfontosabb alkotmányos alapjog, ezért korlátozása csak kivételes esetekben lehetséges.

Az elmúlt hónapok eseményei miatt újra előtérbe került a szabályozás szükségessége, ugyanis a kormányzati politikusok továbbra sem tartják elegendőnek a meglévő szankcionálási lehetőségeket.

Az Alkotmánybíróság érvelése szerint ugyanis még a „cigányozás” is simán belefér a véleménynyilvánítás szabadságának keretei közé. Ezért most a kormány el szeretné érni, hogy a gyűlöletkeltést a jövőben az Alkotmány tiltsa meg. A kabinet célja, hogy az alaptörvény foglalja magában a következőket: „Az alapvető jogok gyakorlása során tilos a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási gyűlölet keltése”. Azaz: az alaptörvény mondja ki azt, hogy a gyűlöletbeszéd semmiképp nem tolerálható cselekmény.

Bár a kormány nagyon elszánt ebben a kérdésben, az ellenzéki pártok közül még egyik sem biztosította a támogatásáról a kabinetet.

A Fidesz inkább a meglévő megoldásokhoz nyúlna, azokat bővítené, azokat tenné hatékonyabbá. A legnagyobb ellenzéki párt politikusai szerint a súlyosabb büntetések kilátásba helyezése, a bírósági eljárások meggyorsítása és a rendőrség azonnali megerősítése lennének a célravezető intézkedések. (Ezek érdekében a napokban benyújtották az ún. „három csapás” törvénytervezetet, de azt végül az Országgyűlés elutasította.)

A parlamenti pártok tehát a meglévő eszközökben (szigorúbb jogszabályokban, a rendőri és igazságszolgáltatási szervek hatékonyabbá tételében) gondolkoznak. Ez azonban, lássuk be csak tűzoltásra elegendő.

Itt és most nem csupán néhány nagyszájú populista publicista megnyilvánulásáról van szó, hanem egyre gyakrabban elhangzó, a társadalom többségének igényét megfogalmazó véleménynyilvánításról.

A kialakult siralmas helyzet gyökere ugyanis nagyon mélyre nyúlik, s megoldása is csak egy komplex társadalmi integráció-tervvel és annak eredményes végrehajtásával képzelhető csak el, amelynek megvalósítása szükségszerűen több évet (akár évtizedeket) is igénybe vehet.

Van azonban egy másik út is. Ez pedig az azonnali, radikális rendteremtés programja. Ez a lehetőség egyre több ember számára vonzó alternatíva. Az elmúlt hónapokban ugyanis Magyarországon is megerősödtek azok a politikai formációk, amelyek ezt tűzik a zászlajukra. S noha most még a közvélemény számára nem minősülnek
szalonképesnek, egyre inkább azzá válnak.

Ahol már (látszólag) rend van: Karintia

Jelenlegi politikai elitünk számára intő jel lehet az, ami Ausztria egyik tartományában megvalósult.

Az osztrákok között ugyanis jelentős támogatottsága van az idegenellenességet meglovagoló pártoknak. A tavalyi országos választáson a két szélsőségesen radikális párt majdnem 30 százalékot ért el. Ez az eredmény egyrészt megmutatta, hogy az általuk közvetített program jelentős támogatottságot tudhat maga mögött, másrészt a közvélemény számára elfogadottá tette a régebben szalonképtelennek tekintett eszméket is.

A hétvégén az osztrák szélsőjobb legerősebb bástyájának tartott Karintiában voltak tartományi választások. A voksoláson a Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) nevű párt a szavazatok 46 százalékát érte el, s ezzel meggyőző többséget szerzett a tartományi parlamentben.

A néhai Jörg Haider által alapított pártot pedig az elemzők előzetesen leírták. A párt ugyanis teljesen Haider személyére volt szabva, a szervezet többi politikusa ismertségben és tehetségben is messze elmarad Haidertől. Emiatt a szakértők a párt bukását vetítették előre, ezzel szemben az minden eddiginél jobb eredményt ért el. A szakemberek ugyanis nem számoltak azzal a ténnyel, hogy a Haider által megvalósított programnak nagyobb a támogatottsága, mint magának a néhai vezető személyének.

Ami nálunk cigányprobléma, az Ausztriában a bevándorlókhoz való viszony.

A (világ összes tájáról érkező) bevándorlók integrálásának problémája Ausztriában igen erősen jelen van. Az utóbbi időben már a mérsékelt jobboldal is egyre erőteljesebb hangot üt meg a bevándorlási tilalom dolgában, és kezdi magáévá tenni a szélsőjobboldali szegregációs követelést a letelepült korábbi vendégmunkások ellen.

„Legendás” szavak és tettek

Az idegenellenes kijelentésekben és intézkedésekben Haider a mai napig verhetetlen. Karintiai kormányzóként erősen idegenellenes politikát folytatott, például törvényben tiltotta be mecsetek és minaretek építését Karintiában, és ellenezte, hogy a muzulmán nők fejkendőt viseljenek. Továbbá kitoloncoltatta a tartományból azokat a menedékkérőket, akik bűncselekmény elkövetésének gyanújába keveredtek.

Tavaly tavasszal az olasz-osztrák határ fokozott ellenőrzését követelte annak megakadályozására, hogy „cigány népvándorlás” induljon meg Ausztria irányába.

S végül álljon itt egy igazán emlékezetes mondata:

„Mindegyik menekült azon nyomban hozza magával a családját és gyógyíttatja is őket. A rendes és szorgalmas osztrákok költségére.”