A szélsőséges sótartalmú lefolyástalan tó szintje 1978 óta átlagosan évente hetven centiméterrel süllyed, az elmúlt harminc évben 14 köbkilométer víz tűnt el a Holt-tengerből - írják a "Naturwissenschaften" című szaklap online kiadásában a kutatók, akik szerint a drasztikus vízszintcsökkenés a régió fokozott vízhasználatára vezethető vissza.

A kutatók következményként említik a víz gyorsabb lefolyását a környező mélyebb vízrétegekből. A közkedvelt rekreációs terület vendégei a visszahúzódó partvonal miatt egyre nehezebben tudják majd megközelíteni a vizet gyógykezelés céljából. A Holt-tengerből kálisót, sót és magnéziumot kinyerő gyáraknak nő a szivattyúzási költsége. Ezen kívül a felszín alatt veszélyes üregek keletkeznek, amelyek idővel beszakadnak, súlyos károkat okozva ezzel épületekben és utakban.

Lehetséges ellenszerként a kutatók azt javasolják, hogy a Jordán folyó vizének a Földközi-tenger partja felé történő elterelése helyett ott inkább a tengervízből próbáljanak édesvizet előállítani. Így kevésbé csökkenne a továbbiakban a Holt-tenger vízszintje. Időközben pedig mérlegelni lehetne hosszabb távú alternatív megoldásokat is, mint például a Vörös-tenger vagy a Földközi-tenger felől a Holt-tengerbe vezető csatornák ötletét.

A tanulmány szerint e leendő csatornák kapacitása meg kell, hogy haladja az évi 0,9 köbkilométert, hogy a Holt-tenger visszanyerhesse harminc évvel ezelőtti vízszintjét. Egyúttal, mivel a Holt-tenger a Föld legmélyebb szárazföldi pontja, a lejtés miatt még energianyerésre is lehetne használni a csatornákat. Ezt az energiát pedig akár a tengervíz sótalanítására is fel lehetne használni. A csatornaprojekt tehát hosszú távon a turizmusnak és a kálisógyártásnak is jót tenne - vonják le végső következtetésüket a szerzők.