Korok árnyéka

Mint azt megírtuk, Tibet egyáltalán nem függetlenedni akar Kínától, hanem csupán azon pontok betartását követeli, amit Kína is aláírt. Napra pontosan ötven évvel ezelőtt ezért tört ki a tartományban vérbe fojtott felkelés, ami miatt a jelenlegi dalai lámának menekülnie kellett. Eme felkérés tizennyolc nappal későbbi leverését Kína - a jobbágyság alóli felszabadulás címszóval - nemzeti ünneppé tette. Nemrég volt a Loszár, vagyis a tibeti újév kezdőnapja is, február 26-án, amit kéthetes ünnepség övez.

Az, hogy Tibet lakossága miként reagál - és hogy Kína miként reagál erre, valamint a világ hogyan reagál Kína reagálása -, az nagyban meghatározza az elviekben autonóm terület jövőjét. Egy függetlenségi háború ugyanúgy elkezdődhet, mint a mély hallgatás és a tűrés kora. De bármi is lesz, egyelőre úgy néz ki, hogy mindkét fél csak veszíthet.

Kína: jobbal simogat, ballal pofoz

A kínai kormány rendesen felkészült erre az ünnepi időszakra. Az újév hatalmas hírveréssel, yuan milliókat nem sajnálva nyílt meg, minden volt ott ami szem-szájnak ingere. Az ott lakó szegényeket (kb. 70.000 fő) egy 145 dolláros (több mint 35.000 ft-os) utalvánnyal ösztönözték szórakozásra, és meghívták a Kínban világhírű Mark „tasan” Rooswelt komikust is. Természetesen mindez arra szolgált, hogy a világ és a tibetiek figyelmét egyaránt elterelje a kissé visszásabb eseményekről.

Tibet határait lezárták, az újságírókat pedig csak nagyobb csoportokban engedik be - így könnyebben lehet őket terelgetni. Mintegy húszezer főnyi plussz embert küldtek az ottani rendfenntartók megerősítésére, és fontosabb utcákon is járőrök cirkálnak. De Kína hosszútávú „megoldásokon” is gondolkodik: Tibet területének jelentős részét a szomszédos tartományokhoz csatolta, ezen kívül pedig hanok millióit telepíti be a területre. Dalai láma mai nyilatkozata szerint „a tibeti kultúra és öntudat "a kihalás" határán van, a tibetieket bűnözőknek, akasztófáravalóknak tekintik”.

A hatalmas szervezőmunka és a különböző ajándékok ellenére, a tibetiek jó része bojkottálta az ünnepet - amit a XVI. dalai láma is támogatott. Indoknak a tavaly ekkori megmozdulás véres leverését hozták fel: ahol emberek haltak meg, ott nincs helye ünnepnek. A megmozdulás az egykori Tibet szinte összes tartományára kiterjedt: Szecsuanban egy szerzetes gyújtotta fel magát tiltakozása jeléül, míg Xinhuában többek közt egy rendőrkocsit röpítettek a levegőbe. A kínai kormány ennek ellenére kitart: meggyőződését - miszerint ők csak a szerzetesek középkorinál is visszamaradottabb, igazságtalan uralmát törölték el - „fehér könyvben” adta ki.

A világot jobban érdekli a pénz, mint az elvek

Noha Kína lépései nem épp demokratikusak, de ez ellen még Hillary Clinton, Amerika új külügyminisztere sem szólalt fel, amikor ott járt - pedig régebben kifejezetten agresszívan szidta Kína Tibet-politikáját. Az EU-Kína viszonyok is helyreálltak (amik azért romlottak meg, mert Sarkozy, amikor EU-elnök volt, fogadta a XVI. dalai lámát) és Afrikában is egyre nagyobb befolyást szerez a kommunista ország. Tehát a világot a válság idején sokkal jobban érdekli Kína gazdasági potenciálja (és a benne rejlő lehetőségek), mint az emberi jogok, vagy a becsület.

Pedig Kína sincs túl jó helyzetben. Igaz ott a recesszió szóba sem jöhet, de a kormány szerint csupán 8 százalékos lesz gazdasági növekedés - ami a szakértők szerint még mindig túl optimista becslés. A hatalmas növekedés kell is az évente több millió munkaképes embert termelő országban, vagy az emberek nem fognak tudni elhelyezkedni. Azonban a világ legnagyobb gazdasági mentőövét bedobó államában így is százezreket bocsájtottak el. Kína pedig egy dologtól tart - mind Tibetben, mind otthon: ha a nép tömegesen vonul az utcára.