Ha az ország az ön gyermeke lenne, mit ajánlana, mit tegyen? Ön mint felelős családapa, egy hétköznapi szituációban, hogyan vigasztalná megszorult gyermekét?

Nézze, én már sok mindent csináltam életemben, de gazdaságpolitikát még nem. Én is a bankbetétesek közé tartozom, akik naponta azzal kelnek és fekszenek, hogy az aktuális hírek szerint kevesebb a pénze vagy sem. Mindenesetre megnyugtatnám a polgártársadalmat, hogy egy uniós ország egyszerűen nem kerülhet csődbe. Ki lehet csukni annak az esélyét, hogy Magyarország egy Argentínáéhoz hasonló gazdasági bajba kerüljön, ilyen veszély nincs.

Az is nyilvánvaló azonban, hogy az uniónak nem voltak jó válaszai az őt érintő valaha volt legnagyobb pénzügyi vállságra, ahogy néhány hónappal ezelőtt az orosz-ukrán gázügyekre sem. Szerintem az unió leszerepelt és ez, az európai parlamenti választások részvételi számán is alaposan meg fog látszani. Mindezek ellenére, Magyarországnak, mint az unió tagjának nem kell katasztrófával szembenéznie, azonban elhúzódó és mélyreható gazdasági recesszióval igen.



Éppen az olyan szférák vannak bajban, melyek a nemzeti jövedelem jelentős részét adják, mint például az autóipar és beszállítóik. Senki nem látja a problémát teljes szélességében. Az a baj, hogy a makrogazdasági előrejelzések kapcsán a közgazdászok talán még a jogászoknál is linkebbek (Balsai úrnak jogi doktorátusa van – a szerk.). A magyar jegybank elnökének – no de nem akarom kritizálni – mégis kétszer akkora jövedelme van, mint a FED elnökének. Hétmilliót keres – nem évente – havonta, no meg biztos kap még ruhapénzt és még más egyebeket is.

Ön szerint van-e a gazdasági vállságnak pozitív vonulata is úgy, mint az árak konszolidációja, és satöbbi…?

Talán az euró-övezethez való csatlakozási folyamatokat meggyorsítja, de ezt sem lehet biztosra tudni, mivel a tizenötök klubja naponta mond más és mást. Irigylésre méltó helyzetben van például az a Szlovákia, mely a saját lakosságához képest túlméretezett autóiparral rendelkezik, ám mégis 20 százalékkal többet ér a pénzük, mint a miénk. Ha átjönnek hozzánk vásárolni vagy tankolni, kiviláglik mennyivel jobban élnek nálunk. Ez is egy érdekes furcsaság, amit még meg kell szoknunk.

Alkotmánymódosítás vagy háromcsapás? Nem ugyanannak a problémának a két különböző vetületéről van szó? Miért ne futhatnának kormány és ellenzéki reformok ezegyszer párhuzamosan?

Ugyan arról lenne szó valóban, hogy ha igazat mondana Draskovics Tibor és beterjesztenék azt a Btk. módosítást, amiről még mindig csak beszélnek. Eszerint a maguk módján pontosítanák a jogos védelmi helyzet fogalmát és szigorítanák a büntetéseket. Ha ez a Btk. módosítás konkurálna a háromcsapásnak nevezett törvényjavaslatunkkal, akkor ugyan arról beszélnénk, csak más megközelítésben.

Az alkotmánymódosítás azonban egészen másról szól: ez egy alapvető szabadságjognak a korlátozása lenne, melyet eddig már háromszor nem sikerült dűlőre vinni és, amely szemben áll a köztársasági elnök nézetével, szemben áll az alkotmánybíróság elnökének és többségének a véleményével, ahogy szemben áll az ombudsmanéval is.

És hogy mondjak egy „szélsőjobboldali filozófus” nevet, szemben áll Kiss János véleményével is: A Népszabadság múlt hétvégi számában Kiss ugyan vitatkozik Sólyommal, de annyi világos, hogy elítéli a verbális bűncselekmény fogalmának bevezetését. Megpróbálom felidézni, hogy pontosan hogyan fogalmazott: „Ha a javaslat előterjesztői belegondolnának, hogy ki mindenkit lehetne büntetni ilyen címszó alatt, biztos nem ők vetették volna fel az ötletet”. A holokauszt tagadást leszámítva, semelyik nyugati alkotmánynak nem képezi részét a véleményszabadság ilyen szintű korlátozása. Ilyen egyszerűen nincs.

1996 és 2005 között ön volt az MDF etikai bizottságának elnöke. Az alkotmánymódosítás fokozhatná a magyar közösség etikai öntudatosságát. Ha a módosítás révbe érne, az az ország morális egészségét szolgálná, vagy nem?

Hadd kérdezzek akkor én is. Van reális veszélye annak, hogy - a közfelháborodást keltő bűncselekményeket leszámítva – a társadalom szélsőséges megosztottsága a gyűlöletbeszédre vezethető vissza? Ez valami elképesztő, hogy ilyen fogalmak keringenek közszájon, hogy polgárháború, meg miegymás.

Vannak bűnöző bandák – származástól függetlenül – akik rettegésben tartanak városokat vagy iparágakat, védelmi pénzeket szednek, masíroznak, stb. Napról-napra derül fény arra, hogy mennyire a markában tartja egy-egy ilyen bűnöző csoport, mondjuk az adott megye rendőrségét. Az alulfizetett és létszámhiánnyal küzdő testület tagjai munkát vállalnak a diszkóban kidobó emberként, az alvilág – vagy akkor félvilág – és a rendőrség között üzemszerű kapcsolat van, nem csak Veszprémben, nem csak Enyingen, hanem szerintem országszerte mindenhol. Nagyon szomorú.