Nincs új a nap alatt: ha egy sportág túllépi kis hazánk szűk határait sem szabad elkeseredni, tovább kell kutatni a továbblépéshez elengedhetetlen feltételeket. A magyar sportvezetők ráadásul a legtöbb esetben meg is találják a megoldást – a legtöbbször azonban muszáj az országhatárok mögé nézniük.

Volt már rá példa

A szíves vendéglátás, azaz olyan eset, hogy egy ország kiemelkedő csapata – legyen szó bármilyen sportágról – átruccan egy szomszédos országba ma már nem is olyan ritka. Az osztrák Hypo női kézilabda csapat például a magyar bajnokság alapszakaszába kapcsolódott be néhány éve, az Alba Volán hokisai pedig már két éve edződnek az EBEL-ben, azaz az osztrák első ligában. Nem is beszélve az idén életre hívott közös magyar-román (s a tervek szerint más szomszédos nemzetek csapataival bővíthető) jégkorongligáról vagy az Albacomp által éppen néhány hete megnyert férfi kosárlabda Közép-európai ligáról. A legtöbb csapatsportágban volt már, vagy jelenleg van hasonló elveken működő nemzetközi liga.

Vízilabdában azonban eddig azt hittük, hogy mi vagyunk a császárok… Persze attól még lehetünk azok, hogy bevonjuk játszótársnak a környező országok valamire való csapatait. Hiszen a vízilabda Interligának is, azaz ennek az új fúziónak is az a célja, hogy teljesítménykényszert pakoljon a klubokra – ezzel serkentve őket a még jobb játékra, azaz hosszú távon a fejlődésre.

A közös ligáról most aláírt szándéknyilatkozat igazi „szándéka” is ez. De kezdjük az elején, onnan, amikor is megfogalmazódott a román, a szerb, a szlovák és a magyar szövetség gondolataiban a tömörített liga első kósza ötlete. Nem is kell messzire mennünk: a tavalyi idény előtt már körvonalazódni látszott a fejekben a nagy terv. Nem is akármilyen fejekben: rajtunk kívül a szerbek és a horvátok is benne lettek volna a buliban.

Olajra lépett a MOL

Csakhogy a MOL, hazánk egyik legnagyobb szponzorációs hátterével rendelkező vállalata a kezdeti lelkesedés után kihátrált a közös bajnokság mögül. Az ötlet azonban életképesnek bizonyult: ugyan félig meddig saját zsebből fizetve, de elkezdhetik a csapatok a közös kalandot.

Kérdések azonban fel-felmerülnek a liga életképességével és hosszú távú hasznával kapcsolatban. Mivel azonban eddig jobb megoldás nem született, érdemes megpróbálni a történetet – a puding próbája az evés, a kérdések ellenére is.

Nem kell azzal foglalkozni, hogy a Partizanon kívül igazából nem lesz minőségi erőt képviselő csapat az új ligában, és hogy például a Kassa – valljuk be – messze nem illik az erőviszonyokba.

Azzal sem kell foglalkozni, hogy honnan teremtik elő az utazásra valót a csapatok – talán egy Dominónak, egy Vasasnak, egy Egernek nem lesz gondja, kiszorítják a költségvetésből. Na de például a Szeged vagy az Újpest bírni fogja vajon pénztárcával a nagy kalandot?

Életképes?

– Dolgozunk a szabályzatok megalkotásán, a konstrukció létrehozásán – mondta Halmos R. Péter, a ZF Eger ügyvezető elnöke a felvetésre. – Úgy gondoltuk, hogy valahogy ki kell törnünk a jelenlegi helyzetből, legyen több tévés meccs, több nemzetközi meccs, ez érdekli az embereket. Ami az anyagiakat illeti: szerintünk a külföldi csapatok elleni négy idegenbeli és négy hazai meccs költsége a jövőbe való invesztíció, ennyinek bele kell férnie. Törekszünk arra, hogy szerezzünk egy külön szponzort az Interligára, hogy a költségek még inkább elviselhetőek legyenek. Jó esély van arra is, hogy tévés meccsek lesznek, s így a reklámok révén további bevételek várhatók – vázolta a helyzetet az itthon a Vasas bajnoki címére ácsingózó hevesi alakulat első embere.

Sőt azt sem kell figyelembe venni, hogy a liga abszolút magánvállalkozás lesz, legalábbis az elején – fontosak lesznek tehát a garanciák arra vonatkozóan, hogy ha elkezdik, be is fejezik a ligát. Ekkor lesz csak értelme ugyanis: gyaníthatóan a magyar csapatok sem edzőmeccsekkel összekötött dzsemborikra készülnek.

A szerbek kihasználnak bennünket? Mi is őket!

A legnagyobb kérdés pedig: milyen hasznuk lehet élcsapatainknak az egészből – a Partizan haszna ugyanis egyértelműnek látszik. Érdemes egy kicsit a kulisszák mögé nézni! A mostani idényben ugyanis már zajlik a Jadranska Liga, mely Montenegró, Horvátország és Szlovénia élcsapatait tömöríti. S majdnem a Partizant is – a belgrádiak azonban lemaradtak a buliról, pedig minden vágyuk volt bekerülni. Nekik tehát a lehető legjobban jön a nagy Kárpát-medence-szintű közösködés.

Ráadásul bennfentesek azt is tudni vélik, hogy a Raiffeissen Bank közreműködése nélkül aligha jöhetne létre az Interliga. S hogy ez miért fontos? A kedves belgrádi Partizan szurkolók ugyanis egy olyan csapatnak szorítanak, melynek a teljes neve: VK Raiffeisen Partizan Beograd…

S még két érdekesség: egyrészt elgondolkodtató a Ferencváros távolmaradása a sorozattól, másrészt az is nehezen elképzelhető, hogy kilenc csapattal induljon a liga.

Azaz egy plusz résztvevőre még akár számítani is lehet. A baj csak az, hogy újabb országok bevonása nélkül aligha találnak még olyan ütőképes klubot, melynek szerepvállalása valóban az össznépi érdekeket szolgálná.

Az első után majd kiderül

Bár ki tudja, talán egy év múlva már azt is leírhatjuk: az első évi tízet túlszárnyalva tizenkét csapat nevezett a második férfi vízilabda Interliga küzdelmeibe.

A kérdés csak az, hogy abból mennyi lesz magyar…