Beszéltünk arról, hogy a magyar családokban maradian gondolkodnak a női férfi munkamegosztásról. Önöknél hogy van ez?

Feri nagyon aktív apa. Amíg nem lett miniszterelnök, addig a családi munkamegosztásunk rendkívül kiegyensúlyozott volt. Sőt, mikor épp a jogi szakvizsgámra készültem teljesen természetes volt, hogy Feri van a gyerekekkel. Mikor bölcsődések meg óvodások voltak, felváltva mentünk értük a hét minden napján. Nem volt kérdés, hogy ezt is megosszuk egymás közt.

A munkamegosztás része az is, hogy hétvégén szinte mindig Feri főz, vagy az, hogy reggel, ha ki kell vasalnia az ingét, gond nélkül megteszi.

Azért kormányfőként nyilván kevesebb az ideje…

Mióta miniszterelnök, azóta éppen az apróságok, amikre odafigyelünk. Persze fontosak a nagy apai beszélgetések is, de a kisebb, mindennapi tevékenységek talán még fontosabbak. Legkisebb fiunkat, Tamást, amikor csak lehet, ő viszi az iskolába és az a pár perc, amit így együtt töltenek rendkívül sokat számít. A nagyobbik fiunk, Bálint felkel velünk 6 órakor, és kávézás közben együtt olvassuk végig az újságokat. Annához pedig Ferinek minden este be kell mennie, akkor is, ha csak éjfélkor jön haza. Azaz miniszterelnökként is odafigyel arra, hogy ne csak egy rendkívüli eseményeken megjelenő édesapa legyen.



Mikor a munkamegosztásról és női esélyegyenlőségről beszélgetünk valamiért mindig a női szerep domborodik ki, holott legalább ennyire fontos a férfit megszólítani.

Ez valóban így van. Sajnos sok férfi cikinek érzi a munkahelyén, hogy táppénzre menjen a gyerek miatt. Tudok például egy házaspárról, akiknél a munkamegosztás remekül működik. Ha a gyerekek betegek, akkor felváltva maradnak velük otthon. Ám míg a nő táppénzre megy, addig a férfi a szabadságát veszi ki, mondván mégis hogy néz az ki, hogy ezért marad otthon.

Hogyan lehet ezt a viselkedésmódot megváltoztatni?

Egészen koránk kell kezdeni. Van például egy óvodai program, amit egy ausztriai látogatásom során láttam. A lényege az, hogy a kisfiúkat megtanítsa arra, nekik is lesz gyerekük, akivel törődniük kell majd. A módszer arra indítja a fiúkat, hogy az óvodában babát vegyenek a kezükbe, és azzal játszanak; etessék, ringassák. Persze, mielőtt elszörnyülködnénk, a programnak rendkívül lényeges eleme, hogy a fiúkba azt is belenevelje: ettől te még férfi maradsz!

Mióta megy az a program? Van referencia?

Ausztriában nem olyan rég, de Skandináviában már húsz éve megy. Érdekes módon, akiknél az óvodában nem volt autókkal telezsúfolt fiú sarok, meg kiskonyhás-babás lánysarok, sokkal nyitottabb felnőttek lettek, a pályaválasztásban szabadabban döntöttek. Így például Skandináviban sok fiú ment el tanítónak. (Ez ma Magyarországon gyakorlatilag a nők privilégiuma.) Lányok pedig nagyobb számban választották a mérnöki vagy az informatikusi pályát.

Mit kell tudnunk az UNIFEM magyarországi szervezetéről, melynek ön az elnöke?

Ez az ENSZ női esélyegyenlőségi szervezetének (UNIFEM) a Magyar Nemzeti Bizottsága, mely idén januárban a volt szocialista országok közül először nálunk alakult meg. Egyelőre 17 ilyen bizottság működik e világban, de egyre növekszik a számuk.

Mit tesz a szervezet?

Az UNIFEM mint nemzetközi szervezet elsősorban a világ olyan térségeire koncentrál, ahol a nők helyzete rendkívül tragikus: női szegénység, lánykereskedelem, csonkítás, teljes jogfosztottság, stb. Ezek nyilván a harmadik világ országai. De vannak olyan témák is, amik a fejlett világra, így hazánkra is ugyanúgy érvényesek. Ilyen például a családon belüli erőszak. Erre Magyarországon most tavasszal indul egy kampány. A világkampány arca Nicole Kidman, nálunk Zséda vállalta el ennek a népszerűsítését. Ehhez rengeteg programot szervezünk április-május folyamán.

A válság nyilván feszültebbé teszi a családokat, ön mit javasol a nőknek, hogyan oldják meg ezt a helyzetet?

Én a beszélgetések híve vagyok. És egy egészséges vita is jót tehet.



Ön vitatkozik a férjével?

Nagyon sokat vitatkozunk, de ez természetes. Ön látott olyan feleséget, aki nem vitatkozik a férjével? De komolyra fordítva. A vitáink soha nem veszekedések. Nem is emlékeszem, mikor veszekedtünk utoljára. Igaz, én elég temperamentumos vagyok.

Mennyire kéri ki a véleményét a férje?

Nagyon sokat beszélgetünk otthon, értelemszerűen politikáról is. A válság közepén pedig különösen sok mindenről, hiszen nap, mint nap vannak új fejlemények.

Például mikor New Yorkból hazajöttem, nagyon jó hangulatban érkeztem meg, hiszen egyre több külföldi politikus tartja fontosnak, hogy elhangzott a magyar miniszterelnök szájából az a mondat, hogy a pénzügyi vasfüggönyt nem szabad megengedni Európában. Ez persze sokféle reakciót váltott ki eleinte ellenkezést is. Ilyenkor megbeszéljük, hogy kinek, miért volt igaza, és kinek miért nem.

A válság mennyire látszik meg az otthoni hangulaton?

Maga a miniszterelnöki lét is éppen elég kiélezett helyzetet produkál. Különféle választások jönnek, népszavazás, koalíciós válság, tüntetés, sztrájk, árvíz. Az elmúlt három hónap ehhez képes még fokozottabb volt, kifejezetten stresszhelyzeteket generált. Ennek legjobb levezetése, mint már említettem, a dolgok kibeszélése. Ezt mi meg is tesszük, csak az idő szab ennek határt.

Rebesgetik, hogy ön politikai szerepvállalásra készül. Igaz ez?

Nem. Nincsenek politikai ambícióim. Azon kívül, hogy szeretem, én mérhetetlenül hiszek is a férjemben, a politikájában. Számomra elég, ha őt tudom segíteni ebben a munkában, a napi harcokban.