Magyarországon már néha elhangzanak olyan vélemények, miszerint az országban uralkodó helyzet hasonlít a két világháború közti weimari köztársaság helyzetéhez, amelynek állandó válsága volt az egyik oka a nácizmus színrelépésének, és amelynek tehetetlensége lehetővé tette a fasizmus fellépését. Ezt az összehasonlítást eddig főleg a szélsőjobboldalon hallani, amely nem is titkolja, hogy ez számára pozitív várakozásokat rejt.

Szeretnék, ha a mai Magyarország weimari köztársaság lenne, s a demokratikus erők válsága és csődje hozzásegítené őket a hatalomhoz, ahogy az német elődjeik esetében történt.

Olykor azonban már a másik oldalon is hallani, olyan emberektől, akik félnek Magyarország weimarizálódásától. Természetesen ez az összehasonlítás nagyon eltúlzott, a magyar gazdaság és társadalom, problémái messziről sem olyanok, mint a weimari államé voltak, s a magyar szélsőjobb továbbra is aránylag gyenge.

Bár képes az olyan cirkusz megszervezésére, mint amit vasárnap tett a Magyar Gárdával, de ez sem változtat a tényen, hogy híveikkel, a rendőrökkel és a turistákkal együtt is alig voltak ötezren. A budapesti utcák legkeményebb összecsapásai is csak gyenge utánzatai voltak annak, amit rendszeresen látunk Görögországban és nem egyszer a legfejlettebb nyugat-európai demokráciákban is.

"Magyarország (Szlovákia) és Weimar között azonban van egy hasonlóság, amelyet komolyan kell venni. Ez az úgynevezett demokratikus erők csődje azon problémák megoldásánál, amelyek a szélsőségeseket éltetik. És az, hogy ezek a (szélsőségesek által javasolt) megoldások puhább formában a mérsékelt erők javaslatainak, illetve retorikájának a részévé válnak" - mutat rá az újság.

A kormányzó szocialisták, illetve a közelmúltig a szintén kormányzó liberálisok is szívesen ijesztgetnek Magyarország fasizálódásának veszélyével, de évtizedeken keresztül semmit sem tettek a romák társadalmi integrációja érdekében, sem más olyan problémák megoldása érdekében, amelyekkel a szélsőségesek választókat szereznek maguknak.

A baloldal semmit sem tett saját választói kultiválása érdekében sem, mert a felmérések szerint azok szinte ugyanolyan rasszista módon gondolkodnak, mint a parlamenten kívüli Jobbik hívei. Mindkét oldal tartósan ignorálja azt a valamiféle magyar kiválasztottság érzését éltető, virágzó nemzeti-mitikus kulturális talajt, amelyből a szélsőségesek szellemileg táplálkoznak. Ez minden oldalon látható, úgy az ellenzéki Fidesz-híveknél, a közszolgálati Duna Televízióban, mint a határon túli magyar kisebbségek körében is.

Az újság szerint Sólyom László köztársasági elnöknél is feltűnően nagy a különbség aközött, hogy milyen látványosan törődik a szomszédos országokban élő magyar kisebbségekkel, s mily kevés figyelmet szentel a magyarországi kisebbségeknek, illetve az azokat ért fenyegetéseknek.