Bochkor Gábor haragszik Jáksó Lászlóra. Mondanánk, hogy Jáksó is haragszik Bochkorra, de ez nem igaz. Viszont jól szórakozik rajta. S azért csak odamondogat néha a Bumeráng műsorvezetőjének. A feltételezést azonban, miszerint ez két rádiós „én vagyok a jobb”-stílusú vetélkedése lenne Jáksó László televíziós- és rádiós műsorvezető kategorikusan cáfolta. Mert hogy Jáksó László olyat is tud.

Nem azon a platformon szóltam be Bochkornak, hogy kinek hosszabb a farka, kinek szebb a feje, vagy hogy ki a jobb műsorvezető. Ez utóbbit ugyanis bárki eldöntheti, kivéve aki a szakmában dolgozik.

Ezek szerint Bochkort nem tartja ellenfélnek?

Nem gondolom, hogy bármelyikünk veszélyes a másikra nézve. Amiért egyáltalán kedvem volt elmondani bármit is Bochkorról – jelzem akkor is csak újságírói kérdésre -, az az, hogy bizony érdekes, amikor a magunkról keltett kép és a valóság nagyon széttart. Nem vagyok én erkölcscsősz, csak jót röhögök. Engem szórakoztat, amikor mondjuk egy rádiós, aki önmagát a legbátrabb, legszókimondóbb rádiósnak kommunikálja, és éppen jelen nem lévő embereket szívfájdalom nélkül képes megbántani, az ha róla beszél valaki, nem képes visszafogni magát.

Hogyan alakult ki kettejük között ez a nem éppen felhőtlen viszony?

Egyszer bekapcsoltam élőben a Danubius adásába a Sláger élő adását, ahol is Bochkor Gábor már vagy két perce próbált végigmondani egy mondatot. Amikor annak idején együtt dolgoztam Bochkorral – már akkor is ő volt a „tapasztalt” műsorvezető – még tudott beszélni. Sőt ő volt az etalon. Akkoriban még nem tartott neki másfél óráig befejezni egy mondatot és nem aludt el közben négyszer. Ráadásul csak annyit fűztem hozzá, hogy „Jézus Mária, ez is hogy megváltozott!”.

Ezzel szemben Ön…

Én is szoktam másról néha durván szólni, de ha rólam szólnak nem éppen hízelgőt, azt is hálásan viselem. Egy önmagára, a külsejére, a lelkére halálosan érzékeny emberről van szó Bochkor esetében, akit már az arra járó ember tekintete is megbánt, egy tavaszi szellő is képes őt vérig sérteni. Ehhez képest azonban ő elvárja másoktól, hogy feltétlenül viseljék el azt, amit ő mond – az pedig nem egyszer megalapozatlan, feleslegesen durva.

Például?

Ezt a már említett vitánkat például úgy zárta le mély eleganciával, hogy a fejemhez vágta: nekem viszont büdös a szám. Eszembe jutott, hogy ő diplomata szülők gyermeke, és amikor a kilencvenes években elkezdtem rádiózni, már Bochkornak volt egy Mercedese.  Akkor sem ismerte az életet, és lehet, hogy azóta sem jött rá, mi va körülötte. Egyszer azt mondta, hogy neki automata sebváltós autója van, váltsanak a parasztok. Mindezt élő adásban. Lám, az úri fiú is hogy megváltozott…

Törvényszerűnek tartja, hogy egy jó rádiós műsorvezetőnek egyben celebnek is kell lennie?

Ki a celeb? Ezt a közönség dönti el. Csak a sorrendet nem értem. Amerikában, ahol hülyék mint a föld, találták ki ezt az egész „celeb bulit”, ebben tehát hallgathatunk rájuk. Ott a sorrend a következő: színészek, zenészek és csak utána jönnek a tévések és a rádiósok. Még nagyobb szünet után jönnek csak a médiabohócok. Jobb az, hogyha olyan emberek vannak legelöl, akinek van saját produktumuk. Nálunk ez az egész borul.

Sajnos vagy nem sajnos, de nem Amerikában vagyunk…

Annyira szar lelkiállapotban van Magyarországon mindenki, hogy nem szeret maga fölé magasodó embereket nézni. Nem szeret sikeres embereket látni, mert arról az jut az eszébe, hogy ő nem az. Ellenben imád Kiszel Tündét nézni, mert róla az jut az eszébe, hogy ő a szebb, vagy éppen okosabb. S igen, azért szeret például „Jáksókat” nézni, mert róla meg az jut eszébe, hogy nála azért többet van nővel. Nálunk erre használják a celebeket. Ráadásul van egy-két elem ebben a celebtársadalomban, akik hisztérikusan próbálnak beilleszkedni, úgy, mint például Bochkor Gabi.

Ezek szerint Ön nem is tartja magát celebnek?

Ez is egy olyan címke, amit nem én aggatok magamra. Sőt egyenesen leszarom, ki minek tart. Tegnap egy fórumozó szerint biszex voltam, ha holnap valaki tehetségtelen barom állat hülyének fog tartani, akkor az leszek. Nekem teljesen mindegy. Ha majd nem fog ez tetszeni, akkor ki fogok szállni.

Akkor minek nevezné magát Jáksó László?

Nem szoktam otthon magamról gondolkodni. Az gondolkodik erről, aki nem tudja. Onnan kezdve, hogy szavakat, jelzőket, neveket aggatunk magunkra, már baj van, mert elkezdjük magunkat pozícionálni oda, ahol rendszerint nem vagyunk. Az emberek sokszor csak akarnak okosak lenni. Egyszer azt mondta egy lány nekem ismerkedés során saját magáról, hogy „én milyen nagyon bonyolult vagyok”. Csak néztem rá és mondtam, hogy „tudod, ezek szerint nem is”. Ha mindenképpen muszáj neveznem magamat valaminek, akkor jobb híján azt mondom: legyek bohóc.

Ha úgy tetszik, hát elnézést kérek a cirkuszi bohócoktól…

Ha pedig még mindig nem elég Jáksó Lászlóból íme egy tipikus jáksós poén a végére:

Inkább nem kommentálnánk...