„Tudom, hogy imádtad a hokit, de azt is tudom, a halálba nem mentél volna miatta. Ha szóltak volna, hogy ne csináld, abbahagyod. Fájdalmas. Elmondhatatlanul fájdalmas” – írta búcsúzóul Palkovics Krisztián, Ocskay Gábor „ikertestvére” társának, társáról.


Ha szóltak volna, hogy ne csinálja...

Ha szóltak volna Kolonics Györgynek, hogy beteg a szíve lemondott volna ötödik olimpiájáról?

Ha szóltak volna Fehér Mikinek abbahagyta volna a futballt?

Ha szóltak volna Zavadszky Gábornak, hogy „Zava, vége, abba kell hagynod” hallgatott volna a jó szóra?

Ha szóltak volna…

Ha szóltak volna Ocskay Gabinak, hogy beteg a szíve és abba kell hagynia a hokit lett volna elég ereje megtenni? A fal mellé állította volna az ütőjét és soha többé nem húzott volna korcsolyát éles meccsen?


Ocskay Gábornál 2004 őszén olyan súlyos szívbetegséget állapítottak meg, melynek tükrében az orvosok azonnal el akarták tiltani az élsporttól.

Szívnagyobbodás – állapították meg könyörtelenül a szakemberek.

Kiscsicsó azonban nem adta fel, orvostól orvosig járt, hogy végül ráakadhasson a reményt jelentő diagnosztára, Papp Lajos pécsi szívspecialistára. A neves professzor hetekig kínozta Ocskayt, mielőtt rábólintott volna: visszamehet a jégre.


„Folyamatos ellenőrzés alatt állok, három havonta járok kontrollra, és szerencsére semmi probléma sincs” – írta nem is oly rég blogjában az Alba Volán és a válogatott 19-ese.

A következő ellenőrzés áprilisban lett volna esedékes…


Ha szóltak volna, hogy ne csinálja…

Ha szóltak volna…

…talán ő is ott lehetetne Zürichben a világbajnokságon, de nem a jégen, sajnos nem, csak a lelátón, az öltözőben, ott lehetne a fiúkkal.

Nem mint ifjabb Ocskay Gábor jégkorongozó, hanem mint ifjabb Ocskay Gábor. Pont.

Ezen a felfoghatatlanul szörnyű éjjelen azonban ifjabb Ocskay Gábor jégkorongozó meghalt.


Ha szóltak volna neki, hogy ne csinálja…

Ha szóltak volna neki.

Mintha az olyan egyszerű lenne…

Nyugodj békében, Kiscsicsó!