Hatalmas előkészítő munka eredményeképp született meg február 21-én a Reformszövetség gazdasági programja.

A részletesen kidolgozott tervet természetesen bemutatták a kormány és a Fidesz vezetőinek is. Ők azonban – bár eltérő okok miatt – elvetették a koncepciót. Ennek ellenére az mégis az országgyűlés elé került, bár azt még mindig csak a két kis ellenzéki párt – az SZDSZ és az MDF – támogatja.

A kiindulási alapok

A Reformszövetség tagjai a munka kezdetén egyetértettek abban, hogy hazánk évek óta dermedtségben él és képtelen megfelelően reagálni a jelenlegi világgazdasági válság hatásaira is. Szerintük hazánk a válságra eddig csak tünetkezelő, időleges válaszokat adott. A Reformszövetség ezen kíván változtatni.

A reformjavaslatok kidolgozásába a szervezet elismert szakembereket kíván bevonni. A költségeket a tagszervezetek elkülönített alapjából, illetve szükség esetén alapító tagok magántőkéjéből finanszírozzák. A Reformszövetség gazdasági hátterének biztosítását Demján Sándor vállalta magára. A szervezet képviselői hangsúlyozták: a politika képviselőitől nem kívánnak anyagi támogatást elfogadni, így kormányzati támogatásra sem tartanak igényt. A Reformszövetséget a függetleníteni akarják a politikai befolyás minden formájától.

A szervezet tagjai tisztában vannak vele, hogy a Reformszövetség által javasolt szigorúbb költségvetési politika rövidtávon több konfliktust okoz, de biztosak benne, hogy hosszú távon sokkal vaskosabb társadalmi konfliktusok elkerüléséhez járul hozzá.

Utalva a kormányfő – parlamenti szezonkezdetkor bejelentett – programjára megjegyezték: „a túlzottan elaprózott, kicsi lépéseknek is dermesztő hatása lehet társadalmilag, és olyan pályára állítja az országot, ami még nagyobb társadalmi kockázatokkal jár”.



A gazdaság fundamentális problémái és az alapvető célok

A minap a budapesti Corvinus Egyetem Rajk László Szakkollégiumának vendége volt a Reformszövetség három tagja: Vizi E. Szilveszter, Békesi László és – részben házigazdaként – Chikán Attila.

Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke szerint a válság eredendő oka a világban meglévő bizalomhiány. Az USA-ban is bizalomveszteség miatt alakult ki a pénzügyi válság. Magyarország nagyon rossz helyen áll a bizalom-index tekintetében: 2002-ben még a 29. helyen álltunk, 2008-ra már a 62. helyre csúsztunk vissza a World Economic Fórum rangsora alapján.

Békesi László volt pénzügyminiszter szerint a magyar gazdaság tartós teljesítményhiánnyal küzd. A volt miniszter szerint ennek a következők az okai: a versenyképesség romlása, a termelékenység alacsony szintje, a foglalkoztatás alacsony szintje, az ország kedvezőtlen demográfiai struktúrája, az állam túldimenzionáltsága (azaz a nagymértékű állami újraelosztás). Ehhez jönnek még az elmúlt időszak gazdaságpolitikai hibái (például az ország túlzottan nagy devizakitettsége és az ikerdeficit magas szintje).

A közgazdász szerint együtt kell menedzselni a magyar gazdaság hibáit és a világgazdasági válság hatásait. Ma azonban olyan rendkívüli helyzetben vagyunk, hogy Magyarországon a klasszikus válságkezelési eszközök nem alkalmazhatóak.

Békesi megjelölte az ország előtt álló feladatokat (amelyeket 2009 és 2013 között kellene végrehajtani). Eszerint a rövidtávon a pénzügyi összeomlás megakadályozása, középtávon viszont a versenyképes gazdaság létrehozása az elérendő cél. Ez pedig a következőket jelenti: kiadáscsökkentés, hiánycsökkentés és adó- és járulékcsökkentés és az euró bevezetése.



Mi tegyünk?

Békesi szerint az állam feladatait mérsékelni kell, az állami kötelezettségek radikális felülvizsgálata szükséges. Ez négy területen szükséges: az állam működési kiadásai, a széleskörű szociális transzferek (elsősorban az alanyi jogú támogatások), a gazdasági támogatások (az állami vállalatok finanszírozása) és a költségvetés hatalmas finanszírozási felárának csökkentése (amit elsősorban a bizalom visszaszerzésével lehet elérni).

A Reformszövetség úgy számol, hogy évente a GDP 10 százalékát is elérheti a megtakarítás. Ez kb. 2600 milliárd forint, amelynek 2 százalékát a hiánycsökkentésre, 8 százalékát pedig adó- és járulékcsökkentésre fordítanák.

Chikán Attila volt gazdasági miniszter szerint a célok csak úgy valósulhatnak meg, ha a reálgazdaság fejlesztését helyezik előtérbe. Ezt Chikán szerint úgy lehet elérni, hogy növeljük a foglalkoztatást és a termelékenységet. Mindezek előfeltétele pedig az adó- és járulékcsökkentés.

Chikán úgy látja, hogy a reálgazdaság fejlesztésének négy eleme van. A legfontosabb a foglalkoztatás javítása (ez elsősorban négy veszélyeztetett személyi körre vonatkozik: a szülőképes korban lévő nők, a 40 év feletti férfiak, a legalacsonyabb képzettségű emberek és a leghátrányosabb kistérségekben élők). Ehhez kapcsolódik a kis- és középvállalkozások támogatása (azon belül is a járulékok és a bürokrácia csökkentése).

A harmadik terület az innováció, azaz a kutatás és a fejlesztés – jelenleginél sokkal intenzívebb – támogatása. A negyedik terület pedig a közlekedés és a logisztika fejlesztése; utóbbi már most is a GDP jelentős részét termeli.



Megvalósulhat?

Annak ellenére, hogy már a parlament is tárgyalja a javaslatokat, igen csekély az esélye rá, hogy „élő program” legyen belőle.

A Reformszövetség tagjai szerint javaslataik megvalósulása azért nem talált eddig kellő politikai támogatásra, mert az ország vezető politikusai ragaszkodnak a megmerevedett struktúrákhoz. A magyar gazdaságot pedig csak úgy lehet racionalizálni, hogy költséghatékonyabbá tesszük.

Békesi szerint csak határozott akarattal lehet végigvinni ezt a programot, s ezzel összefüggésben megjegyezte, hogy a rendszerváltás óta mindössze egyszer volt ez meg, amikor a „kedves bajuszos barátom végigment az országon, mint egy tank és rendbe tette a dolgokat”.

Vizi E. Szilveszter szerint az országban most is hatalmas tartalékok vannak, „csak” társadalmi összefogásra lenne szükség és a bizalmat kellene a kormánynak megszerezni.

Bárhogy is alakulnak a dolgok a jövőben, bárki is alakíthat kormányt, legkésőbb 2010. március végére eldől minden: akkor jár le ugyanis az IMF-hitelkeret.