Ős ellentét

Az etnikumok, kisebbségek területe mindig is politikai aknamező volt: olyan kényes terep, ahol egyetlen rossz lépéssel hatalmasat lehet repülni, a területen való beavatkozás viszont időről időre szükséges - ezt az időt a társadalmi visszhang jelzi.
A legnagyobb összetűzés a személyiségi jogok és a kisebbségi problémák kezelése közt van. A diszkrimináció minden szempontból elítélendő dolog - ekképp nem is lehet senkit csak azért kiközösíteni - vagy segíteni - mert egy adott nemzetiség tagja. Ez ugyanígy van a vallással, nemi identitással, hivatalosan a politikai pártállással és nagyrészt a nemekkel is. Ezért nem lehet kötelezően megkérdezni senkit, hogy ezek közül ő, mi - ha akarja, majd elmondja

Csakhogy ha egy adott kisebbséggel, vagy az etnikumokkal baj (társadalmai feszültség, probléma) van, akkor a kérdést nem lehet megoldani úgy, hogy fogalmunk sincs, mennyi emberről van szó, és hogy ők pontosan hol (milyen társadalmi rétegben) mozognak. Információk nélkül nem lehet kezelni a problémát - sem a diszkriminációt -, a becslések pedig korántsem szolgáltnak eléggé részletes és pontos adatokkal. Néhány országban egyszerűen azt mondták, hogy a szükség törvényt bont, és összeszámolták, majd hatékonyan (legalábbis jóval hatékonyabban, mint a többi országban) orvosolták a problémát. Ilyenek például Anglia, és Amerika. De vannak olyan helyek, ahol erről szó sem lehet.

Sarkozy bátor lépése

Franciaországban 1978-tól törvény rögzíti a nemzetiségi hovatartozásra vonatkozó adatok begyűjtésének tilalmát - ráadásul ezt széleskörű társadalmi tabu is kíséri, ami főleg a németek hasonló, zsidókat érintő akciójának emléke miatt alakult ki. Ám az országban egyre súlyosbodik mind az „idegenek” társadalmi kiközösítése (ezek ellen sokszor erőszakos tüntetést is kirobban az adott kisebbség részéről), mind a kisebbségek és bevándorlók által elkövetett bűncselekmények száma - a kettő egymást gerjeszti. Ez ellen egyértelműen lépni kell - amihez viszont adatok kellenek.

Egyes mérések szerint akár az ország 22 százalékát is alkothatják a nemzetiségek és bevándorlók, de sok más szám is napvilágot látott. Egy másik felmérés szerint a 64 milliós lakosságából 5,5 millió az arab, 4 millió a színes bőrű, 1,5 millió ázsiai él - de egyik felmérés sem biztos, hiteles. Így Sarkozy felállította az ország nemzetiségi összetételét vizsgáló bizottságot, élére pedig az algériai származású Yazid Saberget állította.

A kezdeményezés természetesen azonnal támadások kereszttüzébe került, annak ellenére, hogy a kérdőív kitöltése önkéntes alapon megy, és névtelenséget garantál: egyesek szerint nem egyezik a köztársaság eszméivel, mások szerint ez megosztja és szétszakítja a társadalmat. Azonban a nemzetiségi ügyek is egyre több gondot okoznak az ország első emberének, amit szerinte sem lehet másképp megoldani - pontosabban a megoldást elkezdeni.

Keleten a helyzet változatlan

A magyar helyzet hasonló a franciához, azzal a különbséggel, hogy nálunk a vaskalapos konzervativizmus miatt nem vagyunk hajlandóak megfelelően kezelni az ilyen kérdéseket. Pedig az etnikai konfliktus nálunk is egyre nagyobb - immáron robbanással fenyeget - és a megfelelő információk nélkül a cigányokon segíteni hivatott programok milliárdjai is kidobott pénznek tűnik. Ráadásul a helyi szakértők is az információgyűjtést sürgetik, mint a megoldás elkezdésnek kulcsát - csakhogy nálunk senki nem hajlandó aknamezőre sétálni, főleg a mostani helyzetben.

Nálunk az adatvédelmi törvény gátolja meg az ez irányú adatok összegyűjtését, aminek megváltoztatáshoz kétharmados többség kellene - ami a jelen helyzet szerint maximum a Fidesz kétharmados választási nyeresége esetén valósulhatna meg. Addig pedig továbbra is mennek a milliárdok a feneketlen kútba, növekszik az etnikai feszültség és bomlik a társadalmi egység. Mert az orvos sem tudja kezelni a betegséget, hanem ismeri a pontos tüneteket.