Kettétört a jéghíd

"Bámulatos, hogyan szakadt ketté a jég" - nyilatkozott David Vaughan, a brit Antarktis Survey gleccserkutatója az Európai Űrügynökség (ESA) egyik műholdja által készített felvétel kapcsán, melyen teljesen világosan látható a hasadék. "Sokáig vártunk arra, hogy ezt láthassuk".

A Wilkins-jégself az ötvenes években még 16 ezer négyzetkilométeren terült el, azóta harmadával csökkent a kiterjedése. Hatvan évvel ezelőtt a jégselfet a szárazfölddel összekötő jéghíd szélessége még száz kilométer volt - az idei antarktiszi nyarat azonban már nem bírta ki. "Csupán az elmúlt évben a jégself területe 14 százalékkal csökkent. A 2008. februári és májusi letöredezések pár óra alatt mentek végbe, és sérülékennyé tették a jéghíd maradékát" - magyarázta a münsteri egyetem geofizikusa, Angelika Humbert.

Az elmúlt ötven év során kilenc antarktiszi jégself tört le vagy zsugorodott össze. Gyakran teljesen hirtelen történik ez, mint a Larsen A nevezetű jégtakaró esetében 1995-ben, vagy a Larsen B-nél 2002-ben. Összesen 25 ezer négyzetkilométer jég veszett el, ennek megfelelően változtak a déli kontinens körvonalai is.

A kutatók véleménye szerint az éghajlatváltozás okolható mindezért. Míg az északi sarkvidék egyértelműen drámai sebességgel olvad, az antarktiszi folyamatok sokáig zavarosak voltak. Csak pontszerűen mérték a hőmérséklet emelkedését, egyes vidékek még hűltek is, mint ahogy a mélytengeri hőmérséklet is csökkent. Januárban azonban a Washingtoni Egyetem kutatói a Nature című szaklapban megjelentettek egy cikket, amely először tanúsította, hogy az éghajlat melegedése az Antarktiszt is mindenütt ugyanolyan mértékben érinti.

Egyes jégselfek a tudományos elemzések szerint legalább tízezer évesek. Vaughan elmondása szerint több száz év szükséges kialakulásukhoz. A Wilkins-jégselfnél tett utolsó, januári látogatása során a jéghidat bevásárlóközpont-nagyságú jéghegyek vették körül.