Ólommérgezés és túlzabálás végzett Handellel

David Hunter, az austini Texas Egyetem zenetudósa úgy véli, Handel élete utolsó húsz évében elhízott, és nem tudta kontrollálni az étvágyát. Európai utazásai során hatalmas étkezési számlákat csinált... De ez a megromlott egészségi állapotban eltöltött két évtized furcsa módon igen termékenyen hatott zenei munkásságára.

David Hunter minderről a londoni Handel Múzeum új kiállításának katalógusában számol be. A tárlat a barokk zeneszerző halálának 250. évfordulója alkalmából nyílt meg csütörtökön - olvasható a The Daily Telegraph brit napilap honlapján.

Handel egyszer még a barátját, Joseph Goupyt is otthagyta, mert az túl egyszerű étellel kínálta. Goupy, a francia művész ezt egy nem túl hízelgő metszettel viszonozta: a disznóorrú Handel lovagol egy orgonán.

David Hunter úgy gondolja, Handelt mérhetetlen étvágya és az asztalon mindig kéznél lévő bor mérgezhette meg. A bort ugyanis ólmot tartalmazó kancsókban tárolták. Ez megmagyarázhatja a zeneszerzőnél fellépő bénulást okozó rohamokat, gyalázatos természetét és az 1751-ben bekövetkezett időszakos vakságát is.

1751 februárjában Handel ezt írta egyik utolsó zeneművének partitúrájára: "Nem tudom folytatni, annyira gyengén látok a bal szememmel".

A zenetudós szerint Handel első, 1737-es bénulása jelentősen befolyásolta a zeneszerző zenei teljesítményét, befelé fordult és az emberi szenvedésről írt zenét: az angol udvar számára írt operáktól az elmélkedőbb oratóriumok felé fordult, és 1741-ben megírta leghíresebb alkotását, a Messiást.

Az ólommérgezés a XVIII. században súlyos betegség volt, de gyógyításához nem igazán értettek. A szőlő- és almabor volt a legszennyezettebb termék, utóbbi súlyos bélgörcsöket okozott. De az élelmiszerek és a víz is fertőzött volt. Handel évtizedekig parókát hordott, a parókára szórt por is ólmot tartalmazott.

Handel haját nem lehet vegyelemzésnek alávetni, a zeneszerző ugyanis rendszeresen kopaszra borotválta a fejét.

Handel 1723-tól haláláig Londonban élt, és betegségei ellenére magas kort ért meg, 74 éves korában halt meg, a Westminster-apátságban temették el. Utolsó otthonát 2001-ban alakították múzeummá.