Vesszőzni kéne a lányokat Húsvétkor
Régen hazánk egyes részein nem vízzel járták a fiúk a falut, hanem vesszőkkel, amikkel megcsapkodták a fiatal lányokat, akik ezt borral jutalmazták. Ma már ez a hagyomány is feledésbe merült.
2009. április 12. vasárnap 15:59 - Kővári Adrienn
A HírExtra egy másik cikkében már feltárta a Húsvétot övező különleges hagyományokat. Választ kaphatunk azokra a kérdéseinkre, hogy honnan is ered Húsvét ünnepe, miért a nyuszi hozza a tojásokat, de egyéb szimbólumokról és szokásokról is szó esik.
Most a régi néphagyományokat vesszük sorba, melyek ma már a feledés homályába vesznek, vagy csak lebutított változatai élnek az emberek fejében. Valamilyen szinten a termékenységi rítusok körbe lengik ezt az ünnepet, hiszen a tojás és a nyuszik is ezt szimbolizálják.
A Húsvét meghatározó ünnep volt az emberek életében, s nem csak a keresztény vonatkozásai miatt. Ez egy remek alkalom volt arra, hogy a fiatalok ismerkedhessenek egymással. Ilyenkor a lányok kicsit lejjebb vágták hajukat, hogy szebbnek tűnjön, és legcsinosabb ruháikat öltötték magukra.
Vesszőzés locsolás helyett
Egy-két észak-, és nyugat-magyarországi faluban nem locsolkodtak a fiúk, hanem vesszővel járták az utcákat, s azzal csapkodták a lányokat. Ez egy népi hagyomány, amit villőzésnek hívtak. Általában fűzfavesszőből fonták ezeket a vékony korbácsokat, amikkel meg lehetett ütögetni a lányokat. Ez is egy termékenységi varázslattal függ össze, hogy minél könnyebben teherbe eshessenek a lányok. Ha megtörtént a csapkodás, utána szalagot kötöttek a lányok a vesszőre, majd borral kínálták meg a fiúkat.
Barka, és sonka
Szokás volt a gyerekeknek barkát szedni, és a templomban megszentelni őket, ennek bajelhárító hatása volt. Ezek után kitűzték a ház valamelyik részére, hogy így védjék meg magukat a betegségek, tragédiák ellen. Manapság már ezt sem tudja az ember, legalábbis nagyon kevesen lehetnek, akik továbbra is követik ezt a népi hagyományt. Ma már csak asszociálunk a barkáról a Húsvétra, és amúgy is nagyon jól mutat a vázában az ünnepi asztalon.
Ezen ünnepen sem mindegy, hogy az ember milyen ételt fogyaszt. Szinte előírásnak számít a húsvéti sonka és a tojás fogyasztása, de a megszentelt kalács is idesorolható.
Mi is az a komatál?
Komatál
Még húsz, harminc évvel ezelőtt is jellemző volt, hogy a szoptató anyának több napon keresztül is vitték a rokonok, ismerősök a bőséges komatálakat, amiben volt minden jó, ami ahhoz szükséges, hogy a szülés után az anya hamar felépüljön, és képes legyen ellátni gyermekét.
A hagyomány része volt a komatál készítése és küldése is. A komatál nemcsak ehhez az ünnephez kötődik, messzire nyúlik vissza ez a népszokás. Sok esetben a terhes asszonyoknak küldtek ilyen tálakat, ami tartalmazhatott piros tojást, almát, de akár bőségtál is lehetett. Emellett a keresztszülőséget is így ünnepelték meg, hogy egymásnak komatálat küldözgettek az emberek.
A húsvéti komatál története abból áll, hogy a fiatal lányok készítik ezeket, amibe tesznek gyümölcsöt, kalácsot és italt, s elküldik az ajándékot barátnőiknek. Onnantól kezdve örök barátságot fogadnak, és magázni fogják egymást egész életükben. De nem csak nők, hanem férfiak is küldhettek egymásnak, és olyan is előfordult, hogy a lány fiúnak küldte a komatálat.
Szalmabábú és locsolkodás
A húsvéti ünnepkör része volt még nagyon régen a kiszehajtás. Ezt nálunk virágvasárnap alkalmával tartották. Készítettek a helyiek egy szalmabábút, amit női ruhába öltöztettek fel, körbehordták a faluban, majd elégették, vagy vízbe dobták. Ez szimbolizálta egyrészt a tél elűzését, másrészt a halált is.
Érdekes szokás volt, hogy a legények vasárnap este mentek locsolkodni a lányos házakhoz, míg a kisebb fiúk húsvéthétfőn járták a falut, és vízzel öntötték le a lányokat. Eredetileg a kútból húzott, hideg vízzel lehetett csak locsolkodni, de sokszor a patak vize is megtette ezt a nemes feladatot. Manapság már vidéken is a kölnit használják, egyre kevésbé él ez a vizes hagyomány, a vesszőzés meg már pláne, hogy feledésbe merült.
A régi magyar szokásokat tekintve volt itt minden Húsvétkor. Barkaszentelés, komatál, és még locsolkodás helyett is vesszőztek. A huszonegyedik században már nincsen ekkora jelentősége ennek az ünnepnek, inkább a gyerekeknek kedvez, és legalább van még egy ok, amiért összeülnek a családok a rég nem látott rokonokkal.