A korai keresztények étkei

A római katakombákban a becslések szerint mintegy félmillió sír található. Leonard Rutgers, az Utrechti Egyetem professzora kollégáival a Via Appia alatt kanyargó Szent Callixtus-katakomba úgynevezett libériai területének sírjait vizsgálták, ahol a Kr. u. III-V. században temetkeztek - olvasható a The Times online kiadásában.

A kutatók összesen 22 csontvázat vizsgáltak meg. A csontok állapota igen rossz volt, ami jelentősen megnehezítette az elhunytak nemének és korának megállapítását. Ennek ellenére egyikük igen magas kort élt meg, 82-85 éves korában távozott az élők sorából, s kétéves volt az a kisgyerek, akit élete végéig anyatejjel tápláltak.

A tudósok a nagy lábujjból, néhány esetben a kézujjakból, valamint a végtagcsontokból nyertek kollagént, amelyben a szén- és a nitrogénizotópok szintjét vizsgálták: ezek szolgálnak megbízható információval az egyén étrendjéről.

A minták többségében nagyjából azonos volt az izotópok szintje, ami azt jelenti, hogy a Szent Callixtus-katakomba libériai területén eltemetett egyének egy közösség tagjai voltak, s egyformán táplálkoztak.

Olaszország más vidékeivel összehasonlítva magasabb volt a nitrogén- és alacsonyabb a szénizotópok szintje, ami édesvízi hal fogyasztására utal: ez a korai keresztények étrendjének 18-43 százalékát tették ki.

E magas arányszám ellenére a hal csupán kiegészítője volt a "szárazföldi" étrendnek: a korai keresztények egyaránt fogyasztottak kecske-, birka- és marhahúst, valamint gabonaféléket, zöldségeket és gyümölcsöt.

A gyermek csontvázában volt a legmagasabb a nitrogén szintje, ebből viszont arra lehet következtetni, hogy még 2 éves korában is anyatejjel táplálták. Régészeti leletek tanúsága szerint ez azonban nem volt szokatlan a korabeli Rómában, ahol 2 és 4 év között választották el a gyerekeket.

"A korai keresztények, bár nem fogyasztottak a pogány állatáldozatokból származó húst, étrendjükben nemigen különböztek a többi rómaitól" - hangsúlyozzák a kutatók, akik vizsgálataikról a The Journal of Archaeological Science című régészeti szaklapban számolnak be.

A tudósokat ugyanakkor meglepte, hogy a korai keresztények édesvízi halat fogyasztottak, ami a társadalmi helyzetükre enged következtetni.

A rómaiak leginkább tengeri halat fogyasztottak. Diocletianus császár Kr. u. 301-ben kibocsátott ediktumában megkísérelte az édesvízi hal árát a tengeri hal ára felében-harmadában megállapítani, s így akár a legszegényebbek is meg tudták engedni maguknak. A római hal feltehetően a Tiberisből (Teveréből) származott, s így ingyenes, vagy nagyon olcsó fehérjeforrás volt.

Ennek alapján Leonard Rutgers és kollégái arra a következtetésre jutottak, hogy a korai keresztényeknek legalább egy része a szegények közül verbuválódott. Ily módon az édesvízi hal fogyasztása nem annyira vallási aszketizmusra vezethető vissza, mint pénzhiányra.

A kutatók ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy a hal fontos szerepet játszott a korai keresztények ikonográfiájában. "Esetükben a vallási és szekuláris motívumok összefonódtak" - hangsúlyozzák a tudósok.