Egy hároméves kislányt találtak anyjával együtt március 20.-án a magyar-ukrán határon. Mivel az anya ellen nemzetközi elfogató parancs volt érvényben gyermekrablás miatt, ezért annak rendje és módja szerint be is kasznizták. Megjelent a gyermek apja, elmondta hogy a francia bíróság neki ítélte a gyermeket - ezért is volt elfogató parancs -, így aztán kishaznánk oda is adta neki a gyermeket - tegnap távoztak az országból.

Közben kiderült hogy a gyermek a pár válása után született, és az orosz bíróság az anyának ítélte a gyermeket, és az apát tartja gyermekrablónak. Ennek okán a moszkvai külügyminiszter rosszallását fejezte ki, és szerinte ez „egyértelműen elhamarkodott döntés volt”. A honiak szerint viszont korrekt volt, és most épp azon megy a tanakodás, hogy az anyát kiadják-e a franciáknak. Az apa viszont visszavonta a feljelentést, hisz szeretne békés viszonyt az anyával. A nagy kérdés viszont, hogy gyerek egy egyszerű, nemzetközi visszhangot kapott családi vita eszköze, vagy valaki törődik is vele?

Dr. Ranschburg Jenő gyermekpszichológus szerint a legfontosabb kérdés, hogy valódi ragaszkodás munkál a szülőkben, vagy a kislány csak eszköz a felnőttek közötti harcban? Ha Elise-t szeretik a szülei, befejezik az ide-oda hurcolását. – Egy hároméves kislánynak szerető családra, biztonságos otthonra van szüksége - hangsúlyozta Ranschburg. – Ezzel szemben a kis Elise-t országról országra cibálják, és csupán annyit érzékel, hogy hánykolódik és tehetetlen. Ez tartós személyiségzavart okozhat.