A díszoklevél és a vele járó bakonyi betyárfokos átvétele közben percekig zúgott a vastaps - a közösségi házat zsúfolásig megtöltötte a mintegy 200-250 helybeli lakos és számos meghívott vendég, sokan az udvaron álltak -, s szűnni nem akartak az indián csatakiáltások és kurjongatások.

A község SZDSZ-es polgármestere rendhagyó módon köszöntötte a településükön roppant népszerűségnek örvendő művészt, s immáron díszpolgárt: nem beszédet mondott, hanem gitárral a kezében elénekelt néhány Bereményi-Cseh szerzeményt. Mint elhangzott: "mit szólsz hozzá télikabát, megértük az új tavaszot. Gyilkos tél volt, mégsem sikerült..."

A betegséggel küszködő, botra támaszkodó művész meghatottan mondott köszönetet a falu népének, a polgármesternek a kitüntetésért. Cseh Tamás elmondta: 1961-től kezdődően minden évben megszervezte a bakonybéli erdőkben az indiántábort, s eközben - miként fogalmazott - "Bakonybéllel egy különösen szép barátság nőtt a lelkemben". Két éve már állandó bakonybéli lakos is, csak hát a gyógykezeltetése miatt sokat tartózkodik Budapesten is - jegyezte meg.

"A helybeliek szeretete nélkül nem maradtam volna meg itt, mert a falu és az indián egymásra van utalva" - mondta Cseh Tamás, a "legnagyobb törzsfőnök", megjegyezve, hogy Bakonybélhez "mindig hűséges" volt. Hangsúlyozta: büszke a Kossuth-díjra, a tiszti keresztre, de az a "családias, csodaszép ajándék, amit ti adtatok nekem, bakonybéliek, ez azért utánozhatatlan".

"Amikor Pitti Katit és Szamit (Eperjes Károly) most megláttam, azt hittem, rosszul leszek, de hogy ennyi bakonybéli is eljött, ez rendkívülien nagyszerű pillanat, az ember ide nőtt, s remélem, a családom és az indiánok is büszkék rám, az öreg főnökre" - mondta meghatottan a díszpolgárrá avatott művész.

Cseh Tamást ezt követően versekkel, dalokkal és ajándékokkal köszöntötte Pitti Katalin operaénekes, Bordán Irén, Kubik Anna és Eperjes Károly színművészek, valamint Földes László (Hobo) bluesénekes.

Az avatóünnepet követő sajtótájékoztatón Cseh Tamás elmondta: azért hozták létre közel 50 éve fiatalon, végzős gimnazistaként a bakonyi indiántábort, mert "ki akartunk lépni az akkori hazug világból". Rámutatott: s azért indiánok lettek, mert azok tiszták, bátrak, egyenesek, önfeláldozók és kitartóak.

A művész végül arra utalt, hogy stúdióba bemehetne lemezt csinálni, de a "gonosz baja" miatt színpadra nem mehet, noha - mint fogalmazott - "színpadra született ember voltam, ott tudtam elégni". Cseh Tamás hangsúlyozta: illene befejeznie az indiánregényt, mert "ha eljön az idő, akkor rendet rak az ember".