Így lehetne segíteni a MÁV-on!
Alacsony hatékonysággal, rengeteg közpénzt felemésztve működik a magyar állami vasúttársaság. Az egykori Magyar Vasúti Hivatal volt vezetője szerint több tízmilliárd forintot lehetne megtakarítani úgy, hogy közben ne romoljon e közszolgáltatás színvonala.
2009. április 20. hétfő 18:39 - Kesjár Norbert
A beteg állami vállalat
Mennyi pénze van a MÁV-nak?
Évente körülbelül 40 milliárd forint a vasút jegybevétele. Ehhez mintegy 20 milliárdnyi árkiegészítés jár az államtól az általa nyújtott kedvezmények (diákjegy, bérlet és így tovább) kompenzálására. Ezen túl – s ez a döntő – a központi költségvetés terhére folyósított ún. termelési támogatást is kap a MÁV, ami most 160 milliárd forintot tesz ki. Ez összesen 220 milliárd forint, ennyiből gazdálkodhat jelenleg a vasúttársaság. A teljes képhez azonban hozzátartozik az, hogy az adóssága ugyanakkor több mint 200 milliárd forint és ez az összeg folyamatosan nő.
Forrás: mav.hu
Nézzük a tényeket!
Az egyik legpazarlóbban működő állami vállalat. A MÁV elmaradott, rossz infrastruktúrával, lassú vonatokkal és elégtelen kiegészítő szolgáltatásokkal rendelkezik, ráadásul mindezt meglehetősen drágán szolgáltatja az állampolgároknak.
S bár ésszerű és költséghatékony lenne ennek megváltoztatása, a vállalat menedzsmentje és az ország politikai vezetése mindeddig elmulasztotta megtenni a megfelelő lépéseket.
A MÁV reformját már eddig is sok kormány elhatározta, így legutóbb a Gyurcsány-kormány is így tett, a kezdeti lépések után viszont ez is megtorpant, illetve véglegesen elakadt. Elég, ha csak a Magyar Vasúti Hivatal rövid fennállására vagy a finanszírozás változatlanságára, továbbá a kihasználatlan szárnyvonalak
bezárásának félbehagyására gondolunk.
A magyar központi költségvetésben évről évre egyre jelentősebb összegeket fordítanak a MÁV megsegítésére. Amíg az európai országokban az utazásokat mintegy 80 százalékban jegyár-bevételből és csak 20 százalékban állami támogatásból finanszírozzák, nálunk ez az arány épp fordított. A rendkívül pazarlóan és veszteségesen működő vasútnak így gyakorlatilag elenyésző a saját bevétele: a tényleges költségeinek csupán 19 százalékát fizetik az utasok a jegyárakért! Ma ugyanis még a teljes árúnak nevezett jegyek sem teljes árúak: a jegypénztárakban befizetett díj csupán a személyszállítás tényleges költségének 55-60 százalékát fedezi. A hiány azzal válik teljessé, hogy a magyar vonatokon utazó 150 millióból csupán 120 millió a fizető utas, azaz több mint 30 millióan ingyen utaznak.
A hatalmas állami támogatás azonban csak a jelenlegi rendszer fenntartására elég és évek óta nem jut belőle a szolgáltatások, az utaskiszolgáló létesítmények és a járműpark korszerűsítésére. Az elavult járművekkel és eszközökkel működő MÁV térségbeli hátránya ezért egyre ledolgozhatatlanabbá válik.
Megváltozhat?
Újabb sztrájk lesz
A VDSZSZ Szolidaritás MÁV-START Társasági Választmánya újabb
sztrájkot hirdetett 2009. április 30-ára, ha követeléseiről nem tud megállapodni a munkáltatóval. A VDSZSZ egyben felszólította a tulajdonost, a MÁV Zrt. valamint a MÁV-START Zrt. vezetését, hogy: „változtasson eddigi destruktív magatartásán”. A követeléseik változatlanok: kapjon minden vasúti dolgozó 250 ezer forintot a Máv Cargo privatizációs bevételéből és visszamenőleg 10 százalék ún. kiszervezési pótlékot a MÁV leányvállalatainál dolgozók számára. Követelik továbbá a korábban bezárásra szánt mellékvonalak fejlesztését, valamint azt, hogy ne legyen létszámleépítés a társaságoknál. A követelések része az is, hogy a MÁV-START Zrt. szálljon ki a Budapesti Közlekedési Vállalat HÉV üzletágának átvételére irányuló üzletből, amely 30 milliárd forintjába kerülne a MÁV-nak, amit a MÁV Cargo privatizációs bevételéből fedeznének.
Forrás: mti.
Ezeknek az áldatlan állapotoknak a megváltoztatását – természetesen – az új kormány is elhatározta. A Bajnai-program
előirányzata szerint a MÁV-nál ebben az évben 30-50 milliárd forintot kellene megspórolni.
A Bajnai-kormány a vasút-politikájában valószínűleg a Reformszövetség elképzeléseit fogja megvalósítani. Ezt pedig az az Antal Dániel, az
egykori Magyar Vasúti Hivatal volt vezetője készítette.
Antal szerint a MÁV a jelenlegi menedzsmentjével, a jelenlegi szerkezetében nem működik hatékonyan, mert a ráfordított összeg jelentős része nem a színvonal javítására megy.
„Azonban – állapítja meg – az a tény, hogy a nyugati országokban a vasutak sokkal több pénzt kapnak, mint a magyar vasúttársaság, nem indokolja azt, hogy a MÁV-nak is több pénzt juttassunk.”
Antal Dániel szerint jelentős összeget (86 milliárd forintot!) lehetne elvonni a vasúttól úgy, hogy az ne veszélyeztesse a szolgáltatási színvonalat. Számításai szerint: „az üzemi veszteség csökkentésével 51 milliárdot lehetne megtakarítani, az üzemi bevétel növelésével 20 milliárd többletet beszedni, s emellett a pénzügyi ráfordítások 15 milliárdos csökkentésével előáll a 86 milliárd forintos összeg”. Antal szerint már az első évben 40, a következőtől további 45 milliárd forinttal csökkenhetne a vasút támogatása.
A spórolást pedig a következőképpen képzeli el a vasúti szakember:
„Arra a következtetésre jutottam, hogy a kis forgalmú vonalak bezárása sokkal szerényebb megtakarítással járna, mint azt korábban remélték tőle. Azt javaslom, hogy a teljes magyar pályahálózatot elemezni kellene forgalmi szempontból, és ott szüntetni meg a pályákat, ahol azok feleslegesek, például olyan pályaudvaron, ahol jelenleg tíz párhuzamos sínpár van, de három is éppen elég lenne." (Egyes vélemények szerint néhol olyan pazarló a rendszer, hogy ha a szárnyvonalakon utazókat taxin szállítanánk, még akkor is valamivel olcsóbban megúsznánk – a szerk.)
"Számításaim szerint a MÁV-tól évi 11 milliárd forint folyik ki olyan csatornákon, amikor a beszerzések során nem a lehető legoptimálisabb ár-érték arány jön létre. Vagyis megkárosítja az adófizetők közösségét az a vasúti vezető, akinek a döntése nyomán – hozzá nem értés, akár személyes haszonra törekvés miatt – drágább vagy rosszabb árut, szolgáltatást vesz a társaság, mint a piacon elérhető legjobb ajánlat."
"A MÁV kiszervezési, részleges privatizációi során olyan helyzet jött létre, amikor nem a piaci verseny döntött a beszállítók kiválasztásánál, hanem a magánérdek. A MÁV-csoportban több tucat ember, egykori menedzsmenttag, helyi és országos politikus rendelkezik különféle tulajdoni részekkel, és ezek a szereplők nem piaci, hanem annál számukra sokkal kedvezőbb áron szolgáltatnak a vasúttársaságnak”. Azaz: meg kellene szüntetni a korrupciógyanús csatornákat is.
Keveset keres egy vasutas?
További gond a MÁV-val, hogy hatalmas problémát jelent a munka-hatékonyság alacsony foka. Antal elmondása szerint: „Lengyelországban 40, az EU15-ök átlagában 87 százalékkal hatékonyabban dolgozik egy vasutas, mint nálunk. De jobb a helyzet azokon a vonalakon is, ahol a GYSEV vette át a működtetést, mert azonnal racionalizáltak bizonyos munkafolyamatokat”.
Antal számításai szerint csak a bérköltségen 38 milliárd forintot lehetne megspórolni a MÁV-nál. Elsőre meglepő állítása szerint: „2002 óta nagyon jelentős, a versenyszférát is meghaladó bérnövekedés zajlott le. Ha a vasutas bérek csak az országos átlag mértékével növekedtek volna, akkor ma több mint 5 százalékkal lennének alacsonyabbak. Ez látszólag a szakszervezetek győzelme, de valójában a menedzsment veresége. Egy felelős MÁV-vezetésnek a tulajdonos, vagyis az állam érdekeit védve, s ezzel a fenntarthatóságot támogatva törekednie kellett volna az értékarányos bérezés fenntartására. Számításaim szerint csak a bérköltségen 38 milliárdos megtakarítás érhető el”.