Egy neandervölgyi medencecsontjának megkövült darabkáit használták fel a kutatók, hogy a szülőcsatornát rekonstruálják, és megállapították, hogy alakja eltért a mai emberétől - olvasható a LiveScience.com tudományos portálon az amerikai tudományos akadémia kiadványában (PNAS) kedden megjelent tanulmány alapján.

A neandervölgyiek 130.000-től 30.000 évvel ezelőttig éltek az ember elődjével egyidőben. A most felhasznált kövületeket Izrael területén, Tabunban fedezték föl az 1930-as években.

Tim Weaver, a davisi Kalifornia Egyetem paleoantropológusa és Jean-Jacques Hublin, a német Max-Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatója orvosi CT-vel, számítógépes tomográffal készített képet a kövületekről. A felvételt azután digitális technikával egészítették ki, statisztikai modell segítségével becsülték meg a formákat, méreteket, így alkották meg a hiányzó részek képét.

A kutatók megállapították, hogy míg a mai embernél oldalirányban a tetején a legszélesebb a szülőcsatorna, majd az alján elölről-hátra irányban a legnagyobb átmérőjű, addig a a neandervölgyinél a szülőcsatorna teljes hosszában oldalirányban kínálta a legnagyobb teret. Ez azt jelenti, hogy míg ma a babáknak forogniuk kell, hogy meglássák a napvilágot, addig a neandervölgyi újszülöttnek "egyenes útja" volt kifelé az anyaméhből.

Bár a két faj szülőcsatornája más formájú, mérete nagyjából azonos, és az újszülöttek méretét is körülbelül egyformára becslik a kutatók. Ebből arra következtettek, hogy a szülés ugyanolyan nehéz lehetett, noha mechanizmusa különbözött.

Azt, hogy a szülőcsatornában csavart kell megtennie a modern ember utódainak, korábban a nagy agy- és fejmérettel magyarázták a szakemberek. A mostani kutatás azonban ezt nem támasztja alá, mert mint Weaver elmondta, a neandervölgyieknek szintén nagy fejmérete volt, ennek ellenére más mechanizmussal zajlott a szülés. "Ha meg akarjuk magyarázni a forgással zajló szülést, valami más okkal kell előrukkolnunk, mintsem nagyobb agyunkra hivatkozunk" - tette hozzá Weaver.