Az elmúlt hónapokban egyre-másra történnek olyan ügyek, amikor a kórház vagy a rendelőintézet közelében összeeső embert nem a hozzá legközelebb eső orvos, hanem a később kiérkező mentő látta el.

A következőkben két esetet mutatunk be. Az egyik eset a közvélemény felháborodását és a szakma rosszallását, illetve a jogi következmények érvényesítését váltotta ki. Ehhez nagyon hasonló volt a másik eset is, amelyben még tart a vizsgálat.

A kaposvári ügy

2009. február 23-án, Kaposváron, az egyik postahivatalban rosszul lett egy férfi. Szemtanúk elmondása szerint „összeesett és elkezdett kékülni”.

A postai dolgozók rögtön átszaladtak segítségért a csaknem húsz méterre lévő háziorvoshoz, de ő visszautasította az ellátást. Közben mentőt hívtak, amely gyorsan kiért, de addigra leállt a férfi szíve, így a mentősnek rögtön újra kellett éleszteniük őt. A történet végül happy enddel zárult: a férfi életét megmentették.

Az eset kapcsán az ÁNTSZ vizsgálatot indított a háziorvos ellen. A vizsgálat során meghallgatták az orvost, aki azt mondta, hogy azért nem ment át segíteni a férfin, mert tudta, hogy már értesítették a mentőket, és szerinte ő sem ért volna ki előbb náluk.

A lefolytatott vizsgálat végül a kaposvári háziorvos mulasztását állapította meg. A szakhatóság szerint kötelessége lett volna ellátni a rendelője közelében található postán rosszul lett idős férfit.

A tisztiorvosi szolgálat azután az ügyet lezárta és átadta az orvosi kamarának. Ezután pedig már a Magyar Orvosi Kamarán a sor, hogy a kamara etikai bizottsága lefolytassa az etikai eljárást. Ennek az eljárásnak a következménye lehet figyelmeztetés, de a legsúlyosabb esetben akár ki is zárhatják az orvosi kamarából a háziorvost. (Mivel a kamarai tagság nem kötelező, így ez utóbbi eset sem jelentené azt, hogy az orvos ne praktizálhatna tovább.)

A rendőrség is nyomozást indított az orvos ellen foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés gyanújával.

A pécsi ügy

A múlt hétvégén a kaposvárihoz nagyon hasonló ügy történt Pécsett. Ezúttal egy ötven év körüli nő lett rosszul Pécs egyik utcájában, csaknem ötven méterre az egyik klinikától.

A hölgy egyből összeesett, s az arra járó emberek siettek a segítségére. Egy fiatalasszony rohant oda hozzá, akinek a nő elmondta, hogy pacemakeres. Egy férfi közben berohant a közeli klinikára, hogy segítséget hívjon az összeesett nénihez. A klinikán dolgozók azonban visszautasították az ellátást és azt tanácsolták a férfinek, hogy hívjon mentőt.

A mentősök végül csaknem tíz perc múlva értek a helyszínre, s az asszonyt kórházba vitték. Szerencsére nem lett nagyobb baj, ellátták a hölgyet.

Az eset után belső vizsgálat indult a klinikán és a tisztiorvosi szolgálat (amelynek vezetője az egyik csak az egyik kereskedelmi csatorna híradójából értesült az esetről) is tájékozódik az ügyben. Azt próbálják meg kideríteni, hogy pontosan kinek szólt a férfi, volt-e orvos akkor a közelben, és ha eljutott hozzá az információ, akkor miért nem segített. Felvették a kapcsolatot az Országos Mentőszolgálat igazgatójával és az érintett klinikák igazgatóit is megkeresték, hogy tájékoztatást kapjanak az esetről.

Az igazsághoz hozzátartozik – bár nem befolyásolja számottevően a felelősség kérdését –, hogy az egészségügyi intézményben csak urológiai és fül-orr-gégészeti osztály működik, azaz: kardiológiai osztály nincs. Mindazon által a vonatkozó jogszabály szerint az ott dolgozóknak kötelességük lett volna segíteni.

A közigazgatási eljárás mellett azonban indokolt lenne a nyomozóhatóság eljárása is, hiszen nagyon valószínű, hogya klinika dolgozóinak eljárásának (pontosabban mulasztásának) büntetőjogi következménye kellene hogy legyen. 
A HírExtra ez ügyben megkereste az illetékes rendőrkapitányságot. A rendőrségi szóvivőtől azt a tájékoztatatást kaptuk: hogy "nem indult eljárás ebben az ügyben. Jelenleg egy hivatalos szerv, az ÁNTSZ foglalkozik az üggyel, úgyhogy jó kezekben van az eset. Természetesen az ÁNTSZ eljárása után, ha érkezik feljelentés, akkor megindulhat a nyomozás".

Jelenleg tehát zajlik két vizsgálat, de a rendőrség nem tesz semmit. Pedig már van hivatalos tudomásuk is az ügyről, de továbbra sem érzik úgy, hogy lépniük kellene. Az eljárás megindításához ráadásul nincs szükség feljelentésre sem, hiszen hivatalból is megindulhatna a büntetőeljárás. Elvileg ugyanis kétféle bűncselekmény gyanúja is felmerülhet: egyrészt a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, másrészt a segítségnyújtás elmulasztása, mivel az orvosoknak – hasonlóan mentősökhöz vagy a tűzoltókhoz – különös segítségnyújtási kötelezettségük van.

Konklúzió

A két eset jól példázza azt, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha megszegik a kötelességüket az orvosok. (Persze, nyilvánvalóan ezer más esetet is fel lehetne sorolni, amikor az orvos gyorsan cselekedett, emberéleteket mentve ezzel.) Az esetek megemlítésének egyetlen célja van: megmutatni, hogy az orvosi szakma és a közvélemény egyaránt érzékeny ezekre az esetekre és hangsúlyozni, hogy az orvosnak el kell látnia a beteget, nem mérlegelhet (hacsak nincs ennek elháríthatatlan akadálya).

A mondvacsinált, nem megfelelő indokok („úgyis kiér a mentő”, „nem vagyunk szakorvosok”) miatt ne lehessen senkitől megtagadni a (sokszor életmentő) egészségügyi ellátást.

Ha azonban mégis megtagadják, akkor a lehető legszigorúbban kell fellépnie az illetékes hatóságoknak. De úgy látszik, a megfelelő, összehangolt hatósági fellépés Magyarországon még hiányzik. Talán tudatosítani kellene, hogy mi is a rendőrség dolga ilyen esetekben?