A két palesztin párt hétfőn, az egyiptomi hírszerző főhadiszállás kairói épületében kezdte meg a béketárgyalások legújabb fordulóját Omar Suleiman, az egyiptomi hírszerzés főnökének a közvetítésével. A Fatah és a Hámász egy átmeneti palesztin egységkormány megalapításának érdekében ült újból asztalhoz, ám az ezzel kapcsolatos egyezkedések eddig minden esetben kudarcot vallottak.

A delegált csoportoknak most arra az egyiptomi kezdeményezésre is egy közös nyilatkozatban kellene reagálniuk, mely egy a Fatah vezette Palesztin Autoritás, és a Hámász de facto irányítása alatt álló Gázai övezet közötti gazdasági együttműködésért felelős tanács felállítását célozza.

A Fatah kompromisszumkészsége

A palesztin nép választott elnöke és vezetője, a Fatah-os Mahmoud Abbas hétfőn Ramallah-ban arról beszélt, hogy bármely újonnan alakuló kormánynak tiszteletben kell majd tartania a korábban hozott nemzetközi béke-egyezményeket, ám nagyvonalú kompromisszum gyanánt kifejtette, hogy ezek elutasítsa önmagában még nem fogja semmissé tenni a Hámász csatlakozási lehetőségét – már amennyiben törvényes pozíciókra is igényt tartanak a formálódó átmeneti kabinetben.

„A jelenlegi kormány is a PFSZ jogutódjaként alakult, így a következőnek is tiszteletben kell tartania a PFSZ által korábban aláírt egyezményeket. Annak azonban világosnak kell lennie, hogy ugyanez a követelmény a frakciókra nem vonatkozik” – mondta Abbas.

„Az átmeneti kormánynak az lesz küldetése, hogy összefogja és irányítsa a palesztin népet, és hogy átvegye a Gáza újjáépítése feletti kontrollt” – folytatta a Fatah elnöke. A Hámász már korábban leszögezte, hogy az általa elképzelt új vezetésnek semmi köze nem lesz a korábban megállapított egyezmények által támasztott jogi követelményekhez, lévén, hogy ezek egyik hozadéka Izrael létezésének az elismerése.

Ehhez az önmagában egyszerű, bár ontológiai szférákat is karistoló tényezőhöz való viszonyulás a palesztin politika skálázó markere. A paletta színei azonban aggasztó módon kezdenek összemosódni.

„Egy zsidó állam? Az meg micsoda?”

- tette fel politikai pályafutásának legdöbbenetesebb kérdését az eddig mérsékletességéről híres Mahmud Abbas hétfőn, ugyanabba a felszólalásba ágyazva, melyben a fent említett módon ígért kompromisszumot a Hámásznak. Abbas ezzel az új izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanyahu kérését utasította el, mely értelmében a Palesztin Autoritásnak Izraelt zsidó államként kellett volna elismernie. „Úgy hívjátok magatokat, ahogy akarjátok, de én ebbe nem fogok beleegyezni. Kimondom ezt a nyilvánosság előtt is” - fogalmazott Abbas.

Hogy a rögtönzött Fatah-tájkép felvázolásakor egyetlen fát vagy bokrot se hagyjunk el, itt kell megjegyeznünk azt is, hogy az osloi egyezmény aláírásakor a PFSZ „Izrael” létét ismerte el és nem a „zsidó államét”. Ebbe a kifejezésbe az Abbas-i logika talán már etnikai és identitásbeli kritériumokat lát bele, ám Netanyahu csupán egy egyszerű és határozott állásfoglalást várt - mindenféle maszatolás nélkül - melyre egy széleskörű békeegyezmény alapjait lehetett volna fektetni.

Abbas képtelen flegmázása annak a számlájára is írható, hogy még mindig nem tudta magát túltenni az aktuális izraeli politikai fejleményeken, már a Natanyahu vezette koalíció megalakulása előtt is bojkottal fenyegetőzött, amennyiben a jobboldal kerül kormányra.

„Hálátlan” reakció

Egy hivatalos Hámász vélemény szerint, Abbas kijelentése semmi másra nem volt jó, mint hogy már a kezdeti fázisában szabotálja a kairói egységtárgyalásokat. „Egy ilyen kikötéssel Abbas máris meggyilkolta a tárgyalásokat” – nyilatkozta Osama Hamadan, magas beosztású Hámász vezető az Al Jazeerának, értve ez alatt az Abbas által belebegtetett új kormány visszamenőleges jogi felelősségét.

Ebből bizony nagyon úgy tűnik, hogy a Hámász nem igazán mutat hajlandóságot arra, hogy a frakciós függetlenség kiskapuján szuszakolja be magát egy végső soron Oslo-kompatibilis koalícióba.

Annak ellenére sem lesz megállapodás, hogy a Hámász hátába egyenesen az Egyesült Államok felől fúj a szél. Jeruzsálem egészen ledöbbent, amikor a Los Angeles Times-ból kellett értesülnie arról, hogy az Obama adminisztráció arra kéri a kongresszust, hogy egy törvénymódosításon keresztül tegye lehetővé, hogy a Palesztin Autoritás akkor is részesüljön a szövetségi pénzügyi segélyekben, ha a Hámász is csatlakozik a koalícióhoz.

A bökkenő az, hogy a Hámász a CIA terrorlistáján kitüntetett helyen szerepel 2007 óta, és a hatályos amerikai – és európai uniós - szabályozás szerint, a terrorcsoportok közvetett vagy közvetlen módon történő financiális támogatása akár életfogytiglani börtönbüntetéssel is járhat.

Obama legújabb akciója is ékes példája annak a külpolitikai szemléletváltásnak, amit a múlthéten pakisztáni közvetítésen keresztül a tálibokkal, most pedig a Fatah-on keresztül a Hámásszal akartak megetetni. A dolog lényege az új afgán stratégiából eredeztethető: a szélsőséges elemekkel való fegyveres harcok önmagukban nem vezethetnek békéhez és stabilitáshoz, amilyen gyorsan csak lehet, ki kell velük egyezni.

Hál’ Istennek Bush soha nem tett olyan kijelentést, mely szerint ódzkodni kellene a kiszáradt kútba való ugrálástól, máskülönben Obama már most talpig gipszben motyoghatná a „YesWeCan!”-t.