Egy szakértői kormány

Sokáig úgy tűnt, hogy a cseh miniszterelnök, Mirek Topolánek marad a kormányfő a cseh uniós elnökség lejártáig - hiába a belpolitikai zűrzavar és a személyes rossz viszony Václáv Klaus euroszkeptikus államfővel.

Azonban a baloldali ellenzék bizalmatlansági indítványa március 24-én célt ért, így Topoláneknek hamar távoznia kellett. Úgy határoztak, hogy május 8-tól új, szakértői kormány veszi át a helyét, amely megoldja a válságot, és megóvja az októberi előrehozott választásokon nyertes párt egyébként biztosan csorbuló támogatottságát – bárki is legyen majd az.

A szakértői kormány itt tényleg annak, vagyis szakértőinek tűnik: a 15 fős kormányból 7 főt a jelenlegi kormánypártok, 8 főt az ellenzék pártjai delegálnak majd. A kormány felől Polgári Demokratikus Párt (ODS) öt, míg a Zöldek Pártja két jelöltre tettek javaslatot. Az ellenzéki oldal mind a nyolc jelöltjét a Cseh Szociáldemokrata Párt (CSD) terjesztette elő, mivel a Unió-Csehszlovák Néppárt (KDU-CSL) nem értett egyet a szakértői kormány létrehozásával, így a neki járó 3 helyet visszadobta a közösbe - a kommunistákat meg be sem vonták. Azonban az új kormányfő ezt úgy értelmezte, hogy ő jelölhet a helyekre, míg az ellenzék ebben nem adott neki igazat. A heves szócsatából végül az ellenzék került ki győztesen, így az utolsó akadály is elgördült a szakértői kormány útjából.

Kívülről az élre

A közös megegyezés szerint nem lehetnek a kormány tagjai közt olyan emberek, akik az előző kormányban is szerepeltek. Sőt az eredeti elképzelések szerint a pártkatonákat is kizárnák - csak párton kívüli szakemberek, vagy szakpolitikusok lennének az új kormányban. Ezt a képet igyekszik erősíteni a kinevezett miniszterelnök, Jan Fischer személye is: ő jelenleg a Cseh Statisztikai Hivatal elnöke, aki az októberi leköszönés után vissza is akar térni munkahelyére, hisz 1974-től dolgozik az intézményben (három évnyi brit kitérővel).

A pénzügyminiszteri szék esetében felmerült, hogy azt régi birtokosa tartsa meg, de mivel ez ellenkezett a közös politikai állásfoglalással, így Eduard Janota, eddigi pénzügyi miniszterhelyettes lesz, aki egyébként az előző kormányban is a tárca helyetteseként szolgált, így tapasztalatlannak nem nevezhető. A külügyi tárcát az Európai Unió volt cseh nagykövete, és a külügyminiszter jelenlegi helyettese, a megfontolt Jan Kohout fogja átvenni, bár még sosem töltött be töltött reflektorfénybe kerülő posztot. A jelenleg igen fontos Európai Ügyek minisztere az a Stefan Füle lesz, aki bár annak idején tagja volt a kommunista pártnak (Kohouttal és Fischerrel együtt), de 2001-ben a védelmi miniszter helyettese volt és 2005-től a NATO Csehországi nagyköveteként dolgozott.

A belügyek élére a versenyhivatal jelenlegi elnöke, az előző kormány ipari- és kereskedelmi miniszter helyettese, Martin Pecina kerül, a védelemért pedig Martin Barták, a bársonyszék eddigi helyettese, az ODS alelnökének tanácsadója fog felelni. A kereskedelmi bársonyszéket Vladimír Tosovsky, a CEPS elnöke (cseh ELMŰ- a szerk.) kapta, az igazságügyben pedig Daniela Kovarova, a Bíróképző Akadémia elnöke tehet rendet. A csehek egészségéért Dana Juraskova, a Tanuló Kórház eddigi igazgatója felel majd, az oktatásukért pedig Miroslava Kopicova, Cseh Kutatási és Fejlesztési Tanács első alelnökének vállára nehezedik a súly.

A környezetért Ladislav Mikot, az Európai Bizottság volt Környezetügyi Vezérigazgatósági tagját lehet felelőssé tenni, a közlekedésért a szlovák allampolgárságú miniszter helyettest, Gustav Slameckat, a munka és szociális tárca pedig Petr Simerka államtitkár fennhatósága alá kerül. A helyi fejlesztésekkel Rostislav Vondruskához, a cseh turizmus eddigi fejéhez fordulhatnak majd, a mezőgazdasági miniszter Jakub Sebesta, a cseh Állami Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Ellenőrzés eddig elnöke lesz, a kultúrát pedig Vaclav Riedlbauch, a Cseh Filharmonikusok főigazgatója osztja majd bársonyszékéből. Az egyetlen miniszter aki marad a posztján, az a fiatal rockénekesként elhíresült Michael Kocáb emberi jogi és kisebbségi minisztere, de ő csak az év eleje óta tölti be posztját, és megítélése is elég jó ahhoz, hogy senki szemét ne szúrja.

Azonban jó kérdés, hogy ezek az emberek megoldást hozhatnak-e a válság által fokozottan sújtott kelet-európai térségben elhelyezkedő Csehország problémáira. Annyi igaz, hogy a Fitch Ratings keddi londoni elemzése szerint a cseh gazdaság így is számottevően jobb állapotban van mint a környék más országainak gazdasága („A plusz” besorolást kapott), azonban recessziója így is elkerülhetetlen - szakértők szerint 2,3-2,5 százalékos lesz. Bár az ország gazdasági háttere jónak mondható (lásd keretes írásunkat), de az ő költségvetési hiányuk is több mint egy százalékkal átlépte a megengedett 3 százalékos küszöböt és egyre több gondot okoznak a cseh neonácik is - akiknek belpolitikai botrányai gyengíthetik a kormány hatékonyságát.

Hazai hasonlat

Mint a fentiekben láthattuk, valahogy így kellene kinéznie egy szakértői kormánynak: amelynek tagjait a parlamenti pártok közösen válogatják össze megbízható szakemberekből, amelynek tagjai nem volt miniszterek, nem pártkatonák és ha nem párttagok, akkor nem szólalnak fel pártrendezvényeken - Bajnai Gordonnal ellentétben. Ehhez képest a magyar kormány - a polihisztor szuperhős részvételével - nem nagyon nevezhető szakértői kormánynak. Pontosabban olyan, mintha Svájc és Zimbabwe gazdaságát akarnánk összehasonlítani: elviekben mindkettő szabad piacgazdaság... csak valahogy mégsem.

Bár annyi igaz, hogy Oszkó Péter simán beleférne a cseh kormányba is: szakértőségét és párton kívüliségét nem csak múltja erősíti meg, hanem viselkedése is: az első napon felállt, és ártatlan naivsággal odaszólt az ellenzékhez, hogy tőlük is vár mindenféle konstruktív javaslatot megfontolásra, nem zárkózik el semmi elöl. Szegény nem tudhatta, hogy ilyesmit nálunk az ellenzék nem szokott tenni. Ám, sajnos a hazai kormányban nem a szakértői elemek vannak túlsúlyban, így okkal kesereghetünk azon, mint általában: miért nem tudunk mi is olyanok lenni, mint egyesek a térségben?