Az ioncsatornákban történik a hangok átalakítása a belső fül szőrsejtjein. Mint most kiderült, máshol helyezkednek el, mint amit eddig hittek - írják a kutatók a Nature Neuroscience című szaklapban. Az eddigi hallásmodellt így ez a felismerés részben megkérdőjelezi, lehetséges, hogy a hallásvesztés orvosi kezelésén is változtatni kell a jövőben.

A belső fül szőrsejtjei kulcsfontosságú szerepet játszanak a hanghullámok idegi impulzussá történő átalakításában. Csúcsaikon szőrszerű, sztereociliumoknak nevezett képletek vannak hossz szerint elrendezve. A hanginger hatására enyhén elhajlanak a sztereociliumok. A kutatók úgy vélik, ilyenkor kis pórusok, úgynevezett ioncsatornák nyílnak meg.

A mechanikus rezgéseket az ionok pozitív töltése elektrokémiai jellé alakítja, amelyet a hallóidegek továbbítanak az agy hallásért felelős területeibe, ahol hangként észleljük őket. Az ioncsatornák léte eddig elméleti síkon mozgott, mivel eddig nem sikerült megtalálni őket.

A csatornák pontos helyét meghatározandó, a kutatók patkányok sztereociliumait permetezték be vékony vízsugarakkal. A víz nyomása elhajlította a nyúlványokat, mire kalcium folyt be a szőrsejtekbe. Nagyfelbontású, egy másodperc alatt ötszáz képet rögzítő kamerák segítségével sikerült azonosítani azokat a helyeket, ahol először áramolt be kalcium a sejtbe. Minden egyes belépés helye ioncsatorna jelenlétére utalt. Azok azonban nem a leghosszabb sztereocilium-sorokon helyezkedtek el, hanem a közepeseken és rövidebbeken.

Az újonnan szerzett tudás újraértelmezheti a fülben zajló folyamatokat, például a dobhártya, az idegek vagy az agy akusztikus traumája ellen fellépő védőrendszereket. Az ioncsatornák ugyanis nemcsak rezgéseket alakítanak elektromos jellé, hanem védik is a fület a túl hangos zajoktól. Ha ez az alkalmazkodási folyamat korból adódóan vagy túl hangos zajok révén zavart szenved el, akkor fennáll a hallásvesztés veszélye.