2024. november 26. - Virág

A reneszánsz ember

Május 12-én lesz nyolcvan éves Heller Ágnes Széchenyi-díjas filozófus, akadémikus.
2009. május 11. hétfő 07:18 - HírExtra
Születésekor állítólag édesapja azt mondta, szeretné, ha lánya filozófus vagy zeneszerző lenne. Az apai álmok beteljesedésére azonban várni kellett, Heller ugyanis vegyésznek készült, de mivel nem vették fel, fizikát hallgatott a pesti egyetemen. Későbbi férje, Hermann István beszélte rá, hogy elmenjen Lukács György egyik előadására, amiből ugyan Heller egy szót sem értett, de elhatározta, hogy ez a kurzus az, amit hallgatni szeretne. A Lukács-szemináriumok elmaradhatatlan résztvevője lett, majd miután 1951-ben megszerezte magyar-filozófia szakos diplomáját, Lukács mellett lett aspiráns, később tanársegéd.

1955-ben lett a filozófiai tudományok kandidátusa, 1967-ben pedig megszerezte a doktori fokozatot. A pártnak két ízben is tagja volt, először 1947-ben lépett be, de később kizárták, másodszor 1953-tól 1958-ig volt párttag. Ekkor mestere és saját maga 1956-os szerepvállalása miatt fegyelmivel elküldték az egyetemről, öt évig gimnáziumban tanított, írásai nem jelenhettek meg, útlevelet nem kaphatott. 1963-tól az MTA Szociológia Kutatócsoportjának munkatársaként filozófiai kérdésekkel foglalkozott, de 1968-ban aláírta a csehszlovákiai bevonulás elleni tiltakozást, emiatt ismét parkolópályára tették. 1973-ban az MSZMP Politikai Bizottsága filozófiai nézeteit antimarxistának nyilvánította, négy évig "politikai munkanélküliként" fordításokból élt.

1977-ben második férjével, Fehér Ferenccel elhagyta az országot, s előbb Melbourne-ben, a La Trobe Egyetemen tanított, majd 1986-tól a New York-i Új Társadalomtudományi Főiskola professzora lett. 1989-ben hazatért, 1995-től a szegedi JATE filozófiai és a budapesti ELTE esztétikai tanszékének egyetem tanára volt, s tanított New Yorkban is. 1999-ben nyugdíjba vonult. 1990-95-ben az MTA levelező, 1995 óta rendes tagja.

Műveinek nagy részét az 1994-ben elhunyt Fehér Ferenccel közösen publikálta. Fő kutatási területe az etika és a történetfilozófia. Pályája kezdetén munkáit a marxizmus és az újbaloldali gondolkodás jellemezte, később inkább posztmodern szempontból értelmezte az etikát és a modern világot, új megközelítési lehetőségeket kínált fontos társadalomelméleti problémák megoldásához.

Magyarul megjelent munkái közül kiemelkedik A reneszánsz ember (1967), a Portrévázlatok az etika történetéből (1976), a Diktatúra a szükségletek felett (1979, Fehér Ferenccel és Márkus Györggyel), Az igazságosságon túl (1987), A történelem elmélete (2001). Legutóbbi könyve, a New York-i életéről, emlékeiről, impresszióiról szóló New York-nosztalgia 2008-ban látott napvilágot. 2004-ben előadást tartott a Mindentudás Egyetemén, Mi a modernitás? címmel, s rendszeresen hallatja hangját közéleti kérdésekben.

1981-ben Lessing-, 1995-ben Széchenyi-, 1996-ban Hannah Arendt-díjat kapott, 2006-ban az európai kultúra kutatásában szerzett érdemeiért elnyerte a rangos dán Sonning-díjat, 2008-ban Budapest díszpolgára lett.
Forrás: MTI
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Tudomány témában
Ön szerint mi okozta a koronavírust?
Egyszerű véletlen
Az állatok és emberek közt megnövekedett találkozásszám
Kína terjesztette gazdasági előnyökért
Trump áll mögötte
Nem tudom, de nem lehet véletlen
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását