Charles-André Bost, a franciaországi Viliers-en-Bois-ban található Chizé Biológiai Központ kutatója és munkatársai eredményeiket a Royal Society Biology Letters című szaklapjában publikálták.
A biológusok a bóbitás pingvineket parányi, hat gramm súlyú adókkal szerelték fel, amelyek segítségével műholdakon keresztül meg tudták határozni az állatok helyét. A madarak a költési időt követően elhagyták a Kerguelen-szigeteket, és kelet felé úsztak. Csupán kevesen vonultak az Antarktisz irányába, a legtöbben az Indiai-óceán közepén vertek tanyát. A megfigyelt állatok közül egy sem hagyta el a nyílt vizet hat hónap alatt.
Tavaszi visszatérésük időzítése ugyanakkor meglepően pontos volt: mindannyian egy héten belül érkeztek meg a szigetekre.
Eddig keveset tudtak a kutatók a pingvinek vándorlásáról. Nem lehetett pontosan tudni, hogy hol tartózkodnak télen, és hogy mivel táplálkoznak. Bár a bóbitás pingvin költő állománya tízmillió párra tehető, húsz éve folyamatosan csökken a számuk. A kutatók azt remélik, hogy a vándorlásukba és táplálékforrásaikba történő betekintéssel hozzájárulhatnak a faj védelméhez.