Fogalom és hűség

A Fidesz jobboldali, az MSZP pedig bal - szavalja ezt az, aki csak egy apró kis morzsát is hallott már a magyar belpolitikának nevezett katyvaszból. Csakhogy igen nehezen lehet olyan alapokra bármit is építeni, amik eleve hibásak: jelenlegi politikájukat és kommunikációjukat elnézve ugyanis az MSZP jobboldali párt, míg a Fidesz erőteljesen baloldali.

Kicsit furcsának hangzik ugye? Pedig ez az igazság - igaz ennek ellenére az MSZP azt hangoztatja, hogy szavazza baloldalra, de csak azért, mert tudják, hogy a magyar emberek őket azonosítják baloldalként.

De nézzük meg egy kicsit jobban ezt a baloldal-jobboldal szösszenetet. A Wikipédia szerint a jobboldal-baloldal fogalmi ellentétpár a XVIII. századi francia parlamenti ülésrendből ered: jobboldalon foglaltak helyet a hagyományos rend, a királyság képviselői, vagyis az első és a második rend, baloldalon a forradalom hívei, a polgárság, vagyis a harmadik rend.

A baloldal nagy hangsúlyt fektet a társadalmi egyenlőség érvényre juttatására és az általános (szociális) jogokra, a pusztán személyes (magán) érdekek ellenében, elutasítva a hagyományos jobboldali társadalomszemléletet. A baloldali irányzatok általában támogatják a nagyobb állami szerepvállalást, az egyenlőségre törekvést és a multikulturálisságot.

Tehát a Baloldal szerint nem kellenek szociális megszorítások (ezt mondja a Fidesz), és ha lenne ingatlanadó, akkor az nem csak a gazdagokat érintené (pedig az MSZP csak 30 millió érték felett kellene fizetni). A Baloldal általában ellenzi a privatizációt (ennek ellentétére lásd MSZP: egészségügy), míg a jobboldal támogatja azt (a Fidesz nagyban ellenzi az egészségügy privatizációját).

A jobboldal - szintén az előbb említett közös net-tudat szerint - a hagyomány és a tekintély tiszteletéből indul ki, szemléletét a történeti vagy vallási alapon nyugvó társadalomfelfogás jellemzi. A gazdaság területén az állam minimális szerepvállalását hirdeti. A szabadpiacra, a szabad versenyre és az egyén öngondoskodására épít; elfogadja a nagyobb társadalmi különbségeket, nem az állami segítségre akar támaszkodni, a magántulajdon elsőbbségét és az egyén felelősségét vallja.

A Fidesz kommunikációjában annyi szól az öngondoskodásról, mint amennyi Orbán Viktor meglincseléséről, de az állam minimális szerepvállalásának sem jut túl nagy hely - és nagyobb társadalmi különbség elfogadása esetén nem szólna a fáma sokszor a romák integrációjáról. Ellenben Bajnai kijelentette, hogy aki nem tudná fizetni az 50 millás háza után az új lakásadót, az költözhet kisebb lakásba (öngondoskodás, egyén felelőssége). A politikusi tekintély tiszteletéről pedig bármelyik oldalon kár beszélni: sem ők egymást, sem a nép őket nem tiszteli.

Többiek

Ha ebben a szemléletben nézzük a dolgokat, akkor az SZDSZ manapság majd annyira jobboldali, mint bal (de azért nem), az MDF erősen jobb irányból erősen balra húzott, így nem azt kéne hangoztatni, hogy „döglődik a baloldal” - ahogy teszik azt szocis berkekben -, hanem épp fordítva: halódik a jobboldal (elvégre igazából csak a Jobbik képviseli azt).

De meg lehet nézni ugyanezt liberális, konzervatív és demokrata hangsúlyozással is: Ki mennyire liberális vagy konzervatív, és minek mondja magát. Ugyanis ha valaki politizálni akar, akkor nem árt tisztában lenni az alapfogalmakkal: ahogy egy építésznek sem árt tudni, hogy a gerenda szó alatt nem a vállfalat értjük. De ez nem jól felfogott érdeke a politikának, ugyanis akkor nem lehetne olcsó, populista dogmákkal hülyíteni a népet, hanem valami értelmesről is kellene nekik beszélni - amiből viszont nem sok van.

Én mi vagyok?

Ha már teljesen kiábrándultunk a dologból, és fogalmunk sincs, hogy most mi melyik irányvonalat (és nem pártvonalat!) is képviseljük, akkor érdemes kitölteni egy ilyen irányú kérdőívet - így kaphatunk némi képet önmagunkról.

Akad erre a progresszív intézet 88 kérdéses verziója (leheletnyit jobbra húz) valamint a Népszabadságnak egy nemrégen feltöltött, rövidebb kérdőíve (ez jobban balra húz, de nem vészesen). Ez utóbbi viszont azért problémás kissé, mert a feltett 20 kérdésből 2-re egyiket sem nyomtam volna meg, ugyanis egyik sem tükrözte a hozzáállásom (például nem volt olyan opció, hogy lehessen nem bűnnek tartani a holokauszt-tagadást).

Ezek a kérdőívek azért is hasznosak, mert kitöltésük után lehet szemezgetni a grafikonokból, hogy miképp is áll az ország (ha a két kimutatást összevetjük, egy egész konkrét képet kaphatunk). Ha az itteni adatokat összevetjük a pártok támogatottságával, vagy egyéb pártok által hangoztatott adatokkal, igen érdekes következtetéseket vonhatunk le. De ezeket már rábízom a kedves kalandos olvasókra - elvégre a felfedezés izgalmát ősidők óta hajszolja az emberiség.