Korábbi, csupán megfigyeléseken alapuló tanulmányok azt mutatták, hogy a városi patkányok nem távolodnak el akkora távolságokra otthonuktól, mint vidéki társaik. A John Hopkins egyetem közegészségügyi karának munkatársai a Baltimore-ban élő patkányok útját most szigorúan tudományos alapon, genetikai vizsgálatokkal követték. Eszerint nagyobb távolságokra is eljuthatnak a városi kártevő rágcsálók.

A kutatók Baltimore 11 különböző helyszínén elfogtak 300 vándorpatkányt (Rattus norvegicus). A norvég vagy barna patkánynak is nevezett rágcsálók testhossza 20-28 centiméter, farka 17-23 centiméter, súlya 250-580 gramm. A foglyul ejtett vándorpatkányok DNS-ét elemezték, majd összehasonlították a kutatók - írta a LiveScience című amerikai internetes tudományos portál (www.livescience.com).

A leghatározottabb genetikai különbségek a keleti és a nyugati patkánypopuláció között voltak, ezeket a csoportokat egy nagy vízfolyás, a Jones Falls választja el egymástól. A nagy keleti és nyugati főcsoporton belül is kisebb közösségeket tudtak elkülöníteni, egy-egy terület mintegy 5600 négyzetméter volt.